30. epizód: A „Gombás Pizza” koktél

Gimnáz négyben szokásunkká vált csütörtök kora reggel, fizika előtt beinni kicsit. Izgalom, enyhe szédülés, szóval jó volt. Megyek futni, mondtam otthon. Hát, bootolás aznap reggel is, de az egyik srácnak nem megy le a kétdeka, csak a fele. Namajdén! De keveredik a saját, másféle kétdekámmal, ráadásul – jobban mondva kezdésképpen – épp aznap reggel próbáltam ki nagy titokban az "Alkohol külsőleg 70%" nevű csodaszert is, aminek egyetlen nyeletétől is majdnem kihánytam otthon a reggelit.
Szóval már jól néztem ki, pedig jóformán még el sem kezdődött a nap. A tanárnő meg kihívott, hogy vezessem le a táblánál a házifeladatot!!! Nemcsak én szartam be, mindenki más is, aki benne volt. Olyan kettőt láttam, mint az atom, és nem csak víszintesen, hanem mindenfelé csúszkált a szellemkép! Így hát csak minden második sort mertem leírni, és nagyon féltem, hogy elrontom, de ettől se lettem józanabb. A tanárnő kedvezően nyilatkozik, én sunnyogok vissza a padba, mindenfelől hitetlenkedő meg elismerő pillantások.
Próbálom tartani magam, de még az óra fele előtt lefejelem a padot, úgy is maradok, ez a keverés betett nekem nagyon. Óra végén költögetnek, a tanárnő kérdi, hogy mi van. Annyit bírtam mondani eltorzult fejjel, hogy "Gombás pizza". Együttérző tekintet, kitámolygok a teremből, futás fel a lépcsőn a WC felé. Félúton megállnék hányni, de egydekás, így cselekvőképes cimborám a hónom alá nyúl, és cipel tovább. WC! Az első ajtó nem játszik, a második is foglalt, a harmadikba meg már hányva nyitok be – hála a jó égnek, üres.
A következő órára nem tudok bemenni. Alkoholista osztályfőnököm nyit rám. Mit csinálsz te itt, fiam?! A jól bevált válasz: Gombás pizza. Kurvára nem hiszi el, de nem csinál balhét, szerintem ő is művelt már ilyet, pl. énekórán, ha azt mondta, hogy „Lá”, akkor a körtepálesz-szag csak úgy áradt a szájából. Nabazmeg, én kimegyek a suliból, mielőtt még úgy istenigazából lebukok. Kifeküdtem a kistisztásra, aludtam, aztán hazamentem. Aznap beteg voltam, és nem csak kamuból.
Csak ezután tudtam meg, hogy a másodikos lányok már elneveztek Szeszinek, mert egynémely csütörtökön cefregyanús szagok terjengtek körülöttem :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.