33. epizód: Füleki románc

Elkirándultunk társiskolánkhoz Szlovákiába, de mi már nem mentünk fel a füleki várhoz, sokszor láttuk. Ezzel az ürüggyel kikerülünk a többiek látómezejéből és beslisszolunk egy félreeső közértbe Gorbacsov vodkáért meg narancsléért. Az akció adrenalinja és az első kortyok hatása addiktív keveréket alkot bennem, érzem, ez igazán jó kezdés.
Sunyiban iszogatunk, kezdődik a közös buli, én máris berúgtam, megyek táncolni. A linóleum kissé csúszós, valami olajos jellegű tisztítószert alkalmazhatnak, állapítom meg a padlón, merthogy látványosan esek-kelek. Inkább vissza is ülök az asztalokhoz. Egyik barátunk behány az asztal alá, rá egy másodéves lány lábára, aki viszont nem hisztizik, jobb nő attól.
Tanár úr kérdezi, mi van. Szerettem volna, ha a tanárnők nem tudják meg, de ott ültek mellette, úgyhogy oda akartam szólni csendesen, hogy "De tanár úr! Ezt kezeljük diszkréten!" Hangalakra stimmel is, a hangerő viszont ordenáré. A tanárnénik odanéznek, én meg elfordulok, hogy kivigyem a megfáradt harcost, aki útközben beiktat egy konvektortető végighányást is. Fasza, már vagy öten takarítunk titokban. A srácot beállítjuk a wc-be, másnap mondja, hogy ha becsukja a szemét, tisztán látja a piszoár lefolyási lukmintázatát :) Egy másik versenyző meg éppen portorikózna a slozifülkében, de a nyitott ajtón át látom, ahogy az utolsó feles után visszaküldi az egészet. A fiúvécé háborús övezet.
De én még bulizni akarok, nő kell. Lazán kikapok egyet a petrezselymet árulók közül, fel se kérem, csak megragadom a karját és becipelem. Hagyja. Fogdosom, csókolgatom, mire azt javasolja, hogy egyek rágót, mert ez valami csodálatos, de kissé áporodott. Oké, megyek rágót szerezni, és közben feliszom az üvegek aljából a kólát, mert iszonyatos a dehidratáció. (Későbbi barátnőm mondta is, hogy: Ja, akkor te voltál az a bunkó.) Namindegy, vissza. Baráti figyelmeztetések, hogy ronda a lány. Válaszom: De olyan jó édes a szája. Elveszett ember voltam :D
Másnap megláttam, három napig bújkáltam és futottam előle, míg aztán a büfésorban hátulról becserkészve, orvul elkapott. Közöltem, hogy nem emlékszem semmire, inkább hagyjuk. Az örök szerelemhez képest valóban visszaesés, mert én kb. ilyeneket mondogattam :))) Egyébként meg simán csak átlagos külsejű volt, és ezúton is bocsánat!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.