59. epizód: A kín neve: távolsági busz

Ez egy rövidke történet, és biztosra veszem, hogy más is került már ilyen helyzetbe. Előzőleg ittunk, de én eljöttem, mert indul a járat, és jaj, elrohanni wc-re már nincs idő. Buszra fel! Alig voltunk ketten, én leghátul. Nagyon kellett, annyira, hogy kijózanodtam. Majd szétrepedtem. Hát engem nem érdekel, belepisilek a sörösüvegbe! Nem megy!!! Ahogy a pisztoly ott kopog az üveg száján a zötyögéstől, hát az teljesen lehetetlenné teszi, legalábbis számomra. Próbáltam hozzányomva, de úgy se sikerült, egyszerűen képtelen voltam rá. Egy kanna vagy zacskó, az gondolom más, de a sörösüveg nagyon szívás. Kíváncsi vagyok, sikerült-e már valakinek közületek?
Aztán persze van olyan is, hogy tele a busz, és nincs lehetőség ilyen kísérletekre. Egy ilyen alkalommal az a nagyszerű ötletem támadt, hogy mivel a vizelési ingert és lehetőséget felülírja a merevedés, átállok ebbe a módba. Az út egy és háromnegyed óra. A végére már a legvadabb szexuális fantáziáimat is elhasználtam arra, hogy folyamatosan fenntartsam az életmentő állapotot, de az utolsó öt percre már így se futotta, összedőlt a sátor, úgymond :) Hát azt az öt percet nem szeretném megismételni... de nem is sajnáltam a pénzt a nyilvános wc-re :))
Egyszer pár munkás is utazott a buszon, hajnalban, Pest felé. Ők már akkor ezzel a problémával küzdöttek, mind a háromnál sörösüveg, és nem hiszem, hogy az első. Folyamatos poénkodással próbálták túlélni az utat, jókat vidultak egymás kínján, szorult helyzetet tükröző ábrázatán. Aztán elhangzott egy „Na, tartsd a markod!”, és onnantól már én is velük együtt röhögtem végig az utat :))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.