2. epizód: STROH 80

Még gimnáziumi éveim alatt történt - na hol? -, a kocsmában. Úgy döntöttem, megszívatom egyik tanáromat, 40%-os helyett 80%-os STROH rumot rendeltem neki, aztán látva a küzdelmét, következett a „De gyenge vagy… Nem bírod?... Na azé’… Mi van, rosszul vagy?... Igyál még.” szekvencia. Aztán néhány után bevallottam :)) Nem volt boldog, s legközelebbi kocsmázásunkkor visszaszívatott: tudatlanul és pironkodva lenyomtam vagy három felest, már elég faszán voltam, társaság, lányok a pad körül, aztán sörözésre váltottam. Már éreztem, hogy nem húzom sokáig, de a „Kinek kell egy vodka?” kérdésre persze én jelentkeztem a leggyorsabban, de ekkor már csak a mohóság beszélt belőlem. Le vele, aztán kiküldtem a padra annak majdnem teljes hosszában az egész mindenséget. Ami külön említésre méltó, s amiatt ezt az egészet elmesélem: A hányásban a sör még jó sok széndioxidot tatalmazott - talán a gyors ivás miatt -, és a hányásom össze-vissza buborékozott, meg így pattogtak felfelé belőle a kis hányáslé-gejzírek. Mindenki boldog, mondjuk ilyen még tényleg nem volt - és azóta se. Szerencsére a tanárom ismerte a csapost, épségben kikísértek.
Tudnivaló - legalábbis én úgy hallottam -, hogy a gyomorfal 40%-os pia felett azonnal bevérzik, ha közvetlenül érintkeznek, azaz nem kened ki olajos/zsíros kajával, és a SRTOH 80-as rendesen betett, szerintem vér is volt már a rumban kifele jövet.
Aztán elmentünk egy barátomék telkére, ahol is kedvenc tanárunk eltévedt, és azt hitte, hogy a földszinten van, pedig az emeleten, és ahogy kereste a wc-helyét, de nem találta, a nagyjából a budi felett lévő helyet vizelte le a szobájában :))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.