Na, ez egy elég szép kis történet lesz, legalábbis máig képes a legkülönbözőbb arckifejezéseket kiváltani belőlem. Vidámnak nem vidám:
Nem vagyok az a rendrakós fajta – az íróasztalomon pl. szinte folyamatos a káosz –, de néha már nekem is elég a kupiból. Így történt ez azon a napos, nyári délutánon is, amikor az akkori nő lakásának konyhapultján raktam rendet. Elpakolás, szemét a szemetesbe, másnap reggel szemeteszsák le a kukába. Aztán pár nap múlva kiderült, hogy a nyereményjátékos kóláskupakokat nem elpakoltam, hanem szintén kibasztam. Köztük az Y-os kupakot is. A kukát már kiürítették. Telefonáltam, hátha a NYÁR szó kirakása után várt volna ránk még egy sorsolás, ahol elbukhattunk volna, de nem. Akinél volt egy a Coca Cola 3 db Y-os kupakjából, az biztosan a magáénak tudhatott egy balatoni nyaralót. Na, ezt hajítottam én ki az ablakon, úgymond.
Volt nagy búslakodás, részemről meg némi hajtépés, hogy ez nem lehet igaz, ilyen csak valami hülye filmben történhet. Belegondoltam, hány évi megtakarítást sikerült visszaajándékoznom a TCC Company-nek…
Fel is tette valaki a kérdést a rádióban, hogy vajon hova tűnt a többi nyerő kupak? Hát, egyről tudom… Szóval rendet azóta csak óvatosan rakok.

A bejegyzés trackback címe:

https://sorjaror.blog.hu/api/trackback/id/tr941262474

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.