Na, itt a sztori folytatása, a második lakásavató és a másnapja. Ezt a bulit ugyanis már másnap is folytattuk, amikor is szétfejeltem egy tükröt, hanyattzúgva szétnyílt a fejem, a barátnőmnek kellett etetnie és megóvnia saját magamtól. Birkóztam is, de csak igen szánalmasan, és a végére úgy lemerültem fizikailag és annyira fáradt voltam, meg meleg is volt, hogy a Cannibal Corpse koncerten kivételesen nem a piától, hanem egy hirtelen, asztaltól való felállás következtében szédültem meg úgy, hogy hiába lépkedtem egy darabig, egyszerűen nem múlt el, és alig tudtam visszatántorogni a székemig, ahol simán összecsuklottam. Ilyen kb. kisiskolás korom óta kétszer, ha történt velem, gondolom, mindenki padlórészegnek nézett, pedig ott szinte nem is ittam semmit. Örülök, hogy egyáltalán hazajutottam, annyira szarul voltam a koncert után is, amiből semmit se láttam, természetesen...

És akkor jöjjön a másnap akkori párom elmondásában. Ihhihhííí… Na, szóval büszke nem vagyok erre se, bár szerintem vannak itt túlzások… :) Mindenesetre abban a korszakomban láthatóan komoly elszántság kellett a velem való együttéléshez, főleg az ilyen „ünnepnapokon” :)

„Hát ja, az igen vicces parti volt. Reggel nyolckor ébredtem, annyira jó kedvem volt, hogy ráugrottam (főleg mellel és némi hassal) Sj hátára, aki ennek nem annyira örült mint általában szokott és morgott egyet hogy defasz vagyok most mennie kell hugyozni. Aztán mikor végre kitúrtam az amúgy egyszemélyes ágyból jóízű álomba merültem és olyan 11 körül ébredtem.
No, addigra ezek (még 2 srác és egy jány maradt) már nem voltak hogyismondjam... színjózanok (mármint a férfinépség). Ordítoztak, verekedtek, sok kis gyagyás egyrakáson. :-) Hámég jó, hogy ki kellett mennem rendet rakni, közibükcsapni... :-) Ezek biza a konyhában visítoznak mint a malacok, aszontam nekik, hogy: "- Ordítozunk? Visítozunk? Akurvaéletbe..."
Aztán erre aszonták nekem, hogy menjek vissza azonnal mer nagyon ronda vagyok ilyen összegyűrt fejjel. (Tessék Charlie-nak sincs mindig igaza...)
Aztán ittak és ordítoztak tovább.
Időközben ahogy végignéztem a lakáson rájöttem, hogy takarítani kéne, mer nem tetszik nekem ez a romhalmaz. (Pl. a konyha padlója úgy ragadt a kosztól mint a tépőzár a szobában szétterítve egy réteg sós mogyoró stb.)
No, ennek fele se tréfa, neki is láttunk a másik jánnyal a takarításnak.
Ezek a "férfiak" addig termelték az alkoholt, max. hangerőn hallgatták a Tankcsapdát, hárman átkarolták egymást és úgy énekeltek. Mindent összevéve szánalmasak voltak.
Miután az összes cucc ami rendelkezésre állt takarításhoz egy darab szivacs volt ezér gondoltam egyet, lenyúltam Sj pénztárcáját (hehe) és lementünk cuccokat meg kaját vásárolni. Mire visszaértünk ezek szerteszéjjel a padlón hevernek. Az egyiket közös erővel kezénél-lábánál megfogva áthurcoltuk a másik szobába a szivacsra. A másik azt morogta, hogy addig élünk amíg hozzá nem nyúlunk, úgyhogy hagytuk. Kedves barátomat Sj-t meg inkább meg sem próbáltuk elmozdítani.
Kis idő múlva ébresztgetjük őket, elhangzanak ugye ilyen mondatok, - "Fúj látnátok magatokat, de szánalmasak vagytok ilyenkor...stb. stb." Sj erre felébred és még én is megijedtem attól a fejtől amit vágott (valami iszonyatosan sátáni, rémisztő, borzasztó) és kivágtat a fürdőbe, majdan a csap alá dugja a fejét.
(Mi közben Mn-nel békésen szemléljük a jelenetet.)
Odabenn ereszt a fejére egy adag vizet és belenéz a tükörbe.
Fókuszál, fókuszál, plafonra néz. Vissza a tükörbe.
Fókuszál, majd a kezével betakarja a fél szemét. Ez nem használ. Újra két szemmel néz bele a tükörbe. Fókuszál, fókuszál, egyre közelebb kerül a tükörhöz, és jó nagy csattanással belefejel.
Tükör összetörik.
Sóhajtok.
Mn röhög.
Sj megijedve a hirtelen zajtól hátratántorodik, majdnem bele a kádba. Várom, hogy mi lesz.
Állva marad.
Mondom neki, hogy törölje már meg a haját nem ezér takarítunk naphosszat.
Sj visszaszól: - Miafaszvan???
Engem elönt a düh, Mn visítva röhög.
Mivel másodszori figyelmeztetésemre sem törli meg a haját, úgyhogy fogom a törölközőt és jóóóól megdörzsölöm a fejét, persze ő közben artikulálatlan hörgéseket és ordításokat produkál.
Mondom neki: - Na, mostakkor mennyé aludni.
Sj erre: - Hö?
Mondom: - Ott a szivacs, mennyé aludni. Most.
Sj: - Neeeeeeeöööööm...
És betántorog a szobába, odaáll az ablakhoz mint aki ugrani készül. Megfogom a pólójánál emberfeletti erővel belököm a szobába, hatalmasat esik (majdnem a szivacsra). Káromkodok. Ő is. De azér feláll és duzzog. Visszanyomom, legalább üljön egy helyben. Nem megy. Inkább leül a földre zenét hallgatni (amit időközben sikerült kevésbé szomszédirritáló hangerőre letekernem - most visszahangosítja). Letekerem a hangot, kérlelem hogy maradjon már nyugton, feküdjön le aludni, ígérem jót fog tenni.
Erre ájulást színlelve hátradől, belefejel a parkettába olyan erővel, hogy még nekem is fáj a látvány. Nézem egy ideig, majd keltegetem. Felül, látom véres a padló. Nabazmeg megin sikerült felszakítania a múltkori sebet a fején. Ápolgatom, szorítok rá zsepit mer nagyon vérzik.
Aszondja hagyjam már békén.
Mondom: kuss legyen vagy itthagyom.
Erre ő sírós hangon: - Dehát aszontad szeretsz...
Erre én: - Ja.
Erre ő: - És mégis itthagynál???
Erre én: - Hápersze, azér ápolgatlak itt egy fél napja, meg azér takarítom a lakásod...
Erre ő: - hmmm...
(Ezt a beszélgetést hallva Mn már röhögőgörcsökben fetreng a szivacson...)
Nagy nehezen eláll a fején a vérzés, panaszkodik továbbra is hogy hagyjam a fejét békén, fenyeget: - Na...akkó...ez volt az utolsó vatta amit a fejemre nyomtál bazmeg...
Erre én: - Aha...
Látja hogy nem hagyom, duzzogva feláll, hogy mostakkor majd jól megmutatja... aztán inkább összekucorodik a szivacs sarkán és végre elalszik... Később arra sem volt energiája, hogy a villát fogja, úgyhogy inkább etettem... :-)
Mondtam, hogy ne menjen koncertre, erre azt kérdezte tőlem, hogy tudom-e mit beszélek... :-)))”

Szép kis történet… Bocs, hogy élek :)

A bejegyzés trackback címe:

https://sorjaror.blog.hu/api/trackback/id/tr291285793

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.