Szeretem ezt az utcát. Olyan széles-tágas, meg az épületeknek még rendes homlokzatuk volt abban az időben, amikor ezek épültek. Szívesen elnézem őket, ha arra járok, már csak azért is, mert az utcaszinten már nem annyira felemelő a látvány, se emberek, se tisztaság tekintetében. Nem mintha én nem pakoltam volna eleget a mérleg „Problémák” feliratú serpenyőjébe annak idején, amikor még ott laktam... Aztán elköltöztem a nyolcból, de minap eszembe jutott két, időben igen közeli történet, ami a szóban forgó utcához kötődik:

Munkahelyi buli, ott voltak az angol tanárnőink is, az egyiket sikeresen le is fejeltem, persze csak véletlenül :) Sikerült kibékíteni, és amúgy is rengeteget röhögtünk, jó volt a hangulat – még fotóztam is, van róla bizonyíték. Pezsgő, sör, jéger minden mennyiségben, úgyhogy nem csoda, ha nem tudtuk abbahagyni, és még a kocsmába is lementünk, hogy ott folytassuk. Itt azonban már csak pár kortyot sikerült innom kidőlés előtt, de nem volt gond, ismertek ott, törzsvendégek voltunk.
Kocsiba raktak, máshogy nem volt megoldható a hazaszállításom. Kitettek a ház előtt, mire közöltem, hogy ismerős a környék :)) A kollégámnak meg – aki egy házzal arrébb lakik – elmagyaráztam, hogy ilyen későn ez a környék már nem teljesen biztonságos, úgyhogy menjen szépen haza... :D Volt a sarkon egy részeg, ott iddogált éppen. A kollégám meséli, hogy ez, amikor meglátta, hogy én már mennyire tántorgok, szemmel láthatóan elszégyellte magát lemaradása miatt, és nagy igyekezettel meg is húzta párszor az üveget :)) Hát ezt is megértük!! Még ha csak egy estére is, de Népszínház utcai példakép lettem! :DDD Ezek után valószínűleg pókember módban mentem végig a függőfolyosón, erősen a falnak lapulva, mert a kabátom tiszta vakolat volt másnap. Viszont legalább képes voltam felmérni a veszélyt, hogy kieshetek! :)) Reggel amúgy döbbenten tapasztaltam, hogy volt még annyi agyam, hogy befűtsek. "Kicsit" mondjuk leizzadtam, mert nem volt meg a pénztárcám, de szerencsére a melóhelyen hagytam, az asztalomon :)

Egyik délután meg a melóban koccintottunk az egyik kolléga házasságának alkalmából. Már akkor négyféle töményet pakoltam magamba, aztán útközben is bekaptam egy ötödik félét, de nem tudtam abbahagyni, folytattam a sort. Cimborámnál tett látogatásom végére asszem megdöntöttem az egy napon elfogyasztott különböző tömények számát alapul vevő rekordomat…!
Eredmény: emlékek sehol, de a barátnőm a telefonomon keresztül koordinált egy Attila nevű kedves járókelőt, aki úgy mutatkozott be neki, hogy "egy fehér ember vagyok a Népszínház utcából, csak ezért segítek", szóval neki ezúton is külön köszönöm, hogy nem kirabolva tértem észhez a járdán. A gatyám elszakadt, a pólóm is, a térdem lehorzsolva, mindenem koszos, a barátnőm anyja pedig az események további hömpölygése során látott részegen... És még én voltam a durcás, a meg nem értett... Pffffff.......... Néha tényleg nem tudom, hol a határ.

Ennek már megvan vagy négy éve, azóta csendesedtek a bulik, de azért még manapság is meg tudom lepni magam :) A Népszínház utcánál maradva: Az az öt év, amíg ott laktam, az egyik legtermékenyebb időszak volt berúgási sztorik szempontjából. Érdemes egyszer végigsétálni rajta, mielőtt az új stílusú, jobban mondva stílustalan homlokzatok kikezdik a hangulatát.

A bejegyzés trackback címe:

https://sorjaror.blog.hu/api/trackback/id/tr921920276

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

speedgull 2011.03.26. 11:32:36

Hello
Sajnos sehol nem találtam az admint, illetve email címét, se semmi :(

Olyan kérdéssel fordulok hozzád hogy egy most induló utazási iroda képviseletében írnok, hogy megtaláljam Budapest legjobb kocsmáját!
Lenne egy kérdőívem, megtennéd nekem hogy kirakod, hogy minél többen kitöltsék, és kiderüljön melyik is a legjobb kocsma Pesten!

Nagyon szépen köszönöm!

www.ripet.hu/feedback.php?kid=qm1k7s1uskejy4el