(Folytatás)
Mindenesetre jobbnak láttam máshová telepíteni a kotyvasztóbázist, egyik cimborám kollégiumi szobája adott otthont az új próbálkozásnak.
Korábban már említettem, hogy a nedű készítésekor elkövettem néhány hibát, s mivel a prototípus megsemmisült, nem volt miből tanulni, így alkalmam nyílt ezeket a balfogásokat újra elkövetni. Szóval nem mostam meg előzőleg a rizst, így tiszta rizspor volt a lé. Az élesztő mennyiségét vagy eleve rosszul írtam le, vagy valahogy túl sokat tettem belőle az őslevesbe, mert az íze erősen élesztős volt. Nem találtam darabos fahéjat, így fahéjport használtam, ami szintén a kelleténél erőteljesebben járult hozzá az ital ízéhez… De legalább elkészült, és egy borfokoló segítségével az a kétséges eredmény született, hogy a házi szake - amennyiben a szó rizsbor jelentését vesszük - 7-8 %-os alkoholtartalmú. Hogy ez mennyire igaz, azt tényleg nem tudom, mindenesetre a nem is jó, de annyira nem is rossz ízű végtermék bizonyosan tartalmazott valamennyi alkoholt – és még ki tudja, milyen tudatmódosító bomlástermékeket.
Más nem nagyon kért belőle, így hát én ittam meg szinte az egészet. Ittam persze nem kevés felest is, és ez a fura keverék, mint valami alkohol alapú partidrog, éberré kólintott. Olyan állapotot eredményezett, amiben cselekvésképes voltam, azaz estem-keltem, s bár nem tudtam magamról, még a végére se dőltem ki... Amikor 7 óra „pörgés” után, asszem a koleszon kívül álldogálva végre magamhoz tértem, észrevettem, hogy van egy nagyobb, már varasodó seb az államon. Kiderült, hogy az egyik borozóban arccal beleestem a radiátorba. Ez is maradandónak bizonyult, itt a heg.
Az eset után beszereztem egy rendes üvegdemizsont, és volt még pár erjesztésem, de azokat sose egyben ittam meg, és nem is kombináltam felesekkel, szóval ilyen jellegű ámokfutást azóta se sikerült produkálni, de a veszélyeket tekintve talán nem is baj. Azért bevallom, néha erős vágy fog el egy újabb kísérlet lefolytatására.