Az előzőekben szó volt az alkohol mellőzésének áldásos hatásairól, de ideje visszakanyarodnunk az eredeti témához, azaz, hogy mik történnek akkor, ha mégse mellőzzük :)

Letelt ugyanis a fogadott böjt. Szombaton már fél négykor felkeltem, és kezdésképpen megittam egy belga sört, ami nagyon jól esett – hiába, a sör volt az első, amit aznap először magamhoz vettem. Pakolás közben jött egy kis forralt bor, arra pedig másfél deci pálinka. Túrázni indultam ugyanis, és már előre beálltam központi fűtésre :) Az erdőben még gyanútlan voltam, biztos kisétálom az alkoholt stb., de amikor a túra végére megittam a liter forralt bort, meg a pálinka maradékát, de még este a kocsmában sem akart hatni az alkohol (plusz sörök, plusz pálesz), már kezdtem kétségbe esni. Egyszerűen nem tudtam bebaszni, pedig megpróbáltam tényleg. Volt nagy jókedv meg minden, de az agyam még dohányzás hatására se akart távozni. Úgy tűnik, a szervezetem elég rendesen összekapta magát, bontja a mérget, mielőtt még kiütne.
Na mindegy, a hétre több ivászatot is beterveztem, majdcsak sikerül!

Az egyik ilyen nap például így sikeredett: Miután kitornásztam és normálisra hidratáltam magam, betöltöttem a laposüvegbe 2 deka ókörte páleszt, aztán irány a Normafa. Szépen iddogáltam, volt mellé forralt bor is, végignéztem, ahogy beszürkül a város, kigyúlnak a fények, és amúgy remekül éreztem magam. Megállapítottam, hogy síelni ide bezony nem jövök, viszont kedvet kaptam a szánkózáshoz. Vissza a városba, be egy kocsmába, aztán egy másikba, olvasás, sörözés. Aztán azon vettem észre magam, hogy hatás megint semmi, viszont a hasam megtelt, egyszerűen nem megy le több :O
Hazamentem. Kissé hülyén éreztem magam. Azért ez így nem lesz jó, máskor ennyitől az asztalon aludtam. A szivarkák sem segítettek, pedig a dohánytól mindig kiválóan be tudtam bambulni.

Volt még pár sikertelen kísérlet, de aztán csak felvirradt a nagy nap! Merthogy a főnökömnek is elpanaszoltam a nem-tudok-berúgni problémát, úgyhogy kisütöttük, rajtam a Sarki Fénynek kell segítenie. Félig orosz, náluk ez úgy készül, hogy deci vodka, deci pezsgő. Azt mondta, ebből húzóra letudok hármat, és megoldódnak a gondjaim. (Fontos, hogy a pohárba előbb kerüljön a vodka.) Be is ültem a Tekébe, majd megbeszéltem a csaposnővel, hogy milyen feltételek mellett ihatok kívülről hozott pezsgőt. Megjöttek a többiek is, minden készen állt. Hát, húzóra nem szoktam inni felest meghaladó mennyiségeket, de ez finom volt! Úgyhogy talán ennek is köszönhető, hogy nem álltam meg háromnál, és tény, hogy fogalmam se volt utólag semmiről. A dolog remekül működik, csak remélhettem, hogy semmi rosszat nem csináltam, de úgy igazából fingom se volt, mi történt :))
Reggel megnéztem a cuccaim, hogy abból következtessek, mi volt előző nap. Hát, a kabát merő falpor, úgyhogy azt hiszem, nehezemre esett a járás.. Akkori barátnőm meg elmesélte, hogyan értem haza. Egy fiú és egy lány kísért (nem tudtam, kik), és ugye barátnőm már lepihent, így hát el is bocsátottam megmentőimet, valami "Hát akkor ennyit erről" szöveggel. Talán további italozással kecsegtettem őket? Na mindegy, leültem az asztalhoz „órát szerelni”, aztán kedvesem nagy nehezen mégis bevarázsolt az ágyba. Fogat is mosatott velem, mert úgy belehelltem a lakást, hogy szellőztetni kellett :)) Szóval lefeküdtem, de megpróbáltam felkelni valamiért, de csak annyi sikerült, hogy seggemet pucérra tornásztam és a fejem beszorult a fotel alá... Bazmeg… :) Barátnőm szerint, ha látnám magam ilyenkor, hogy milyen szánalmas vagyok, sose innék többet :)))

Szóval a Sarki Fény az elmondások szerint így működött:

1. után: még megy a sipákolás és a para, hogy ma este se fogok berúgni
2. után: rájövök, hogy ez bizony beszédít
3. után: helybentáncot lejtek és headbangelek a zenegép előtt :D – sose csináltam még ilyet
4. után: vegetatíve tudom, hol a helyem - asszem az asztal alatt volt :)

Fényképek is készültek, de sajnos(?) sose jutottak el hozzám :)