Zöld Villám Ételbár Söröző-Borozó nagyobb térképen való megjelenítése

Ági Presszó nagyobb térképen való megjelenítése

Ezt megvették vagy átnevezték vagy lett mellette egy másik is? Na, majd elnézek már errefelé..

Azóta a jelek szerint alaposan kikupálódott:

Még évekkel ezelőtt kitaláltuk, hogy ideje lenne már sportolni is egy kicsit közös program gyanánt, úgyhogy egy péntek reggelen elindultunk a kollégákkal, hogy kisíeljük magunkat az osztrákoknál. Meg is érkeztünk, és elfoglaltuk a szálláshelyül szolgáló koleszszobát. Még útközben televásároltam magam addig ismeretlen sörökkel, de ennek utánpótlására ekkorra már szükség is volt az azóta nyilván megcsappant készletek miatt. Mire ezeket letudtuk, jól elment az idő, benne jártunk a délutánban. Ráadásul ott várt minket az asztalon három 7 decis, utólag hamutálként is használható üvegben árusított jéger, ami ott kevesebbe került, mint a magyar ár fele. Azt terveztük, hogy majd jól hazahozzuk és értékesítjük, esetleg otthon elszopogatjuk.
Sör viszont volt, meg jóféle kolbász is, elkezdtünk hát enni-inni. Csak finoman, holnap sport van, másnaposan nem olyan jó dolog! Évek óta nem síeltem, szerettem volna észnél lenni közben, főleg, hogy gleccserpályáról volt szó. Oké, de azért a sör mellé kéne inni egy kis jégert is, nem? Na jó…
Hoppá, sör még mindig van, de az összes jéger likvidálva. A picsába, és már kicsit részegek is vagyunk, pedig 5-en voltunk rá a házigazdával együtt. Bámeg. Na, de most már akkor menjünk le valami bárba! A bárban is iszunk, én csak finoman, de hajnalig. Büszke is vagyok magamra, milyen jól bírtam. Bár az ágyban ruhástul eszmélek magamra, a lustaságomra fogom. Aztán kiderül, hogy azért mégse így volt, mert amint hazaértünk a koleszszobába, levetettem magam a földre, és csak felszólításra kerültem ágyba. (Ez amúgy egy beidegződés a régi időkből, amikor mindig a cimboráméknál aludtam a koleszban, a földre terített függönyön. Mondjuk volt, hogy a sarokban, ülve, a csövek közé idomulva kötettem ki, ilyenkor alig foglaltam egy négyzetmétert!)
Na szóval, másnap aztán jött a nagy rábaszás, hiába minden, a gleccser zárva. Köd van, hó már kevésbé, a B-terv által célzott helyszínen meg olyan viharos a szél, hogy minden leszakad és kidől, ami ilyenkor szokott. A kurva életbe! Sofőrünk ekkor kissé elhagyja magát és hosszas hányás-vízivás-hányás-vízivás ciklusba bonyolódik, majd egy szarással lép ki belőle. Tanulság: nem szabad ráredbullozni a jéger-gyulai kombóra.
Hát akkor, nincs mit tenni, irány haza, úgyhogy újrakezdem a sörözést. Ezt Magyarországig és határainkon bévül is folytatom, bár ekkorra már az útszéli benzinkutaknál vásárolt Bacardi breezereknél tartok, amik kb. hatás nélkül, üdítő szinten folynak át rajtam, így az esti tízes érkezés után még belefér egy szolid kocsmázás.
Nem pont így terveztem az aktív pihenést, de nem panaszkodom :) Adtunk az egészséges életmódnak rendesen… két napig fostam utána.