Egy szombati napon, The Cranberries koncerten/utána jól betankoltunk, pedig pénteken még rosszul voltam a hajnalig tartó bulitól. Most azonban nem én voltam a főszereplő, hanem a… bátyám! :) Afterpartyra menet igényes hátast nyomott a mozgólépcsőn, már a teteje felé – értitek, vidékről származunk, a betonon is szédülünk, nemhogy ezen :D Szóval ott vergődik a hátán, arcán részeg boldogság, nagyokat kacag, az emberek meg néznek, kik ezek a szerencsétlenek… Elég rendesen égtünk :) Felsegítjük, miközben megérkezünk a lépcső tetejére, de a kabátja valahogy lekerül róla és a lépcső már feni rá a fogát!!! Felkapom, de már beette egy kicsit a daráló, s így beleszakad. Bravó bravisszimó, lesz mit megmagyarázni az asszonynak. Mondjuk ezeket már nekem is csak az akkori barátnőm mesélte, én magam nem emlékszem ilyen kristálytisztán :) Bátyám aznap még egy másik lépcsőn is sikeresen eltaknyolt a Freeportban, szintén a tetején, de ekkor lefelé, mert nem vette észre, hogy jön a szakadék. Szó szerint belepottyant egy társaságba, majd bocsánatot kért. Egyszerűen nem áll neki jól, ha csont részeg :) Ráadásul azt állította, nálam van a ruhatári jegy, miután felébredtem a buli közben bekövetkezett kifekvésből. Már attól tartottam, hajnalig várhatunk, amíg mindenki hazamegy, mert én se találtam a jegyet, hiába pakoltam ki kétszer-háromszor az összes szirszart a tárcámból. Aztán közöltem vele, hogy szerintem nincs is nálam, mire benyúlt a zsebébe és elsőre elővette a cetlit. Nem is lettem ideges, ááá... Szóval ahhoz képest, hogy nem akartunk inni, jó buli volt :)
Legutóbb Paradise Lostra jött fel, jót söröztünk, de valahogy nem lett belőle ordenáré baleset – hiába, biztos öregszünk.

Zöld-Fehérke Borozó nagyobb térképen való megjelenítése