Télen, egy szombati napon felcaplattunk a Csóványosra... Előtte elég nagyott ittunk, úgyhogy alig fogyott a reggel vásárolt, hátizsáknyi sörből és Bacardi Breezerből, újra beálltam. Egyetlen embert ismertem a csapatból, úgyhogy a kisvasúton már kérdezgették a cimborám haverjai, van-e valami gond, merthogy odakint állok és markolom a korlátot, de a srác elmagyarázta nekik, hogy nem rosszul vagyok, épp ellenkezőleg, egyre jobban… :) Aztán kezdődött a nagy menetelés – mert bár kirándulást ígértek, egyre inkább túra jelleget öltött –, ami a hátamon/bennem azzal a rakat plusz teherrel eléggé megerőltető lett a végére. Hiába mondtam én, hogy a téli kirándulás nekem azt jelenti, hogy részegen tántorgok egyik fától a másikig, ők egész máshogy képzelték ezt a dolgot :) Kétszer feküdtem ki az úton rendesebben. Egyszer már majdnem elaludtam a hóban az egyik túraállomás előtt, de visszatalált hozzám az ügyeletes óvóbácsim, legközelebb meg azon vettem észre magam egy másik helyen, hogy most ébredtem. Szóval a pia hatott, a srác meg elmesélte az érdeklődő tagoknak, hogy nem mindig iszok ennyit, de azért előfordul :)) Aztán találtunk forralt bor forrást is! Rögtön két pohárral kértem, az egyiket kicsit már a kocsmában kiöntöttem, a pultra meg a bácsira is ment, de elég megértően tessékelt ki, nem volt gond. A hátizsákban viszont összetört egy sör :( Jól jött volna pedig, mert a hegyről lefelé már futva jöttünk, ami sok szeszt kipárologtatott belőlem idő előtt, szóval ez vetett véget a reggel óta tartó, folyamatosan szinten tartott bódulatnak.
Összességében jó kis túra volt, azt hiszem, sikerült belevésnem magam néhány ember emlékezetébe :)