A Tabáni fesztiválon történt:
Még maradt Agárdról egy nagyágyúnyi – emlékeztek, az a nagyméretű kokakólás flakon – borom a tarjáni hetvenesből. Litere 70Ft volt, és a legszarabb borok szarták, azaz kiürült tablettásboros hordók aljáról van összeöntögetve a maradék... tapasztalat nélkül elképzelhetetlen a „minősége”, mind állag (pár perc múlva leülepedő ételfesték), mind íz (még idegenek szerint is lábszag ízű, bármekkora képzavar is ez), mind utóhatás (kenőcsös szurokszéklet) tekintetében.
Szóval, bár komoly lelkierőt igényel, iszogatok. Békésen tompulgatok, amikor is jön egy hajli, kér bort, én meg persze adok :) Gyanútlan :)) Meghúzza, feje elváltozik, kiköpi az egészet: –Mi a szart isztok ti bazmeg!! – és káromkodva odébbáll :D Kínomban röhögök, ez ám a kritika. Tompikázok tovább, majd egy idő után elbúcsúzom a többiektől, és hazafelé veszem az irányt. Jön egy srác, támogat egy másikat, akinek mezítelen talpából vékony patakban szivárog a vér. Jól látszik, merre jöttek és az is, hogy az ebolás igen részeg. Megállítanak:
–Cseréljünk már egy pohár bort, csak így látatlanban – röhögcsélnek.
–Jó! – én csak szerényen vigyorgok, megiszom a bort, az enyémhez képest kimondottan finom.
–Húbazmeg! – hehe, most már bánhatod, ez nem a te napod. – Húbazmeg, honnan van ez?! – az arca merő fájdalom.
–Salgótarjánból.
–Melyik utca?!
–Azt nemtom, de a Dexion diszkó melletti pincéből.
–Na figyelj – fordul a barátjához. – Ha valaha is Tarjánban járunk, akkor oda be nem tesszük a lábunkat, és ezt jegyezd meg jól.
Odébbsántikálnak, de még hallom egy darabig a fubazmegezést :)))