A mekiben pl. történt pár vicces dolog, mert elmentünk néha kajálni a Móriczra, hogy egy kicsit jobban legyünk. Egyébként nem jártam ilyen helyekre, de másnaposan, avagy még félrészegen jólesett a gyíkhús meg a kóla.
Bólintok a szuperszájzra, aztán megyek, keresem az ülőhelyünket. Megindulok az egyik irányba, aztán meggondolom magam és hirtelen elfordulok. A nagy pohár kóla meg fogja magát, és szó szerint leugrik a tálcámról. Gyönyörűen placcsan a kövön, szép nagy tócsa marad utána. Rögtön a figyelem középpontjába kerülök ezzel, kezd is vörösödni a fejem, na mindegy, üljünk le. Valamiért azokat a hosszú salátacsíkokat kezdjük tömködni az orrunkba, aki csak látja a WC-ből kijövet, meredten néz, majd gyorsan el. Kifelé menet még mindig a felmosóval dolgozik a lány, aki valószínűleg a kólám seggese miatt látott neki a takarításnak. Véletlenül - de tényleg - épp akkor tolja be elém a botját, amikor lépek, bele is akad a lábam a keresztfába. Ez kb. úgy jön ki, mintha egy laza mozdulattal kirúgtam volna a kezéből a felmosót, jön is rá egy önkéntelen „Anyád!” a lány szájából. Én elnézést kérve magyarázom a helyzetet, ő meg valószínűleg rájön, hogy én vagyok a vendég, nem kéne hát ilyeneket mondania nekem, szóval egymás bocsánatáért edeklünk pár másodpercig, míg én most már tényleg vörös fejjel távozom.
Jut eszembe, szintén a móriczos mekiben, kora reggel: Részegen, sörrel a kezemben beszélgetek a padon a Bohóccal. Jól megértettük egymást, figyelmes hallgatóságnak bizonyult, mégis előkerült a mekis biztonsági ember, akinek létéről addig tudomásom se volt, hogy legyek szíves odakint folytatni az előadást :)) Mindezt maximális udvariassággal, ami sokkal hatásosabb az erőszakos noszogatásnál.
Egyszer meg egy barátommal összekapaszkodva próbáltuk egymást levarázsolni egy lépcsőn - műszakis kolinapokon vendégeskedtünk. Aztán a lába beakadt az enyémbe, és egymás vállát átkarolva csattantunk egy pofásat a lépcső közepén, a kezünket se voltunk képesek kirakni az orcánk elé. Az ív olyan 120 fokos volt, a sugár 180 cm, szépet szóltunk. Csodák csodájára - és mások nagy megdöbbenésére is - sértetlenül álltunk fel. Ez csak annyiban kapcsolódik az astoriai börgörkirályhoz, hogy másnap nyögtem ott egy szép hangosat, amikor nagy étvággyal, gyanútlanul beleharaptam a hamburgerbe és rá egy félig kifordult tömésemre.. Még a helyre is emlékszem, ahol ültünk, akkorát sajdult.