29. epizód: Takonypóc

Szintén Agárd, valamiért bemendegéltünk a városba, de már odafelé is szinte minden fánál hugyozás, annyira betöltöttünk. Elkezdtem tüsszögni, ami idővel szűnni nem akaró, közepes intenzitású rohammá fejlődött. Ja, amúgy este volt már, sötét. Visszafelé a Posta mellett haladtunk el, nincs zsepim, és hát nem szép dolog, de letépek valami közérdekű hirdetményt, abba fújom az orrom.
Ebben a remek pillanatban talál ránk a rendőrség. Részükről kis kérdezősködés, némi igazoltatás, én pedig megszokásból bazmegezek egyet a velük történő kommunikáció során, aminek egyáltalán nem örülnek – egy gumibot készenlétbe kerül –, de aztán rájönnek, jobb, ha hazaengednek. Oké, de én még félve megkérdem, hogy akkor most írnak-e levelet az anyukáinknak :))) Innentől teljesen komolytalan a helyzet, hazamenés :)
Kempingmosdó, nézem a fejem, hát merő takony az egész :D A plakáttal nem letöröltem, csak szétkentem a képemen az anyagot, nem csoda, hogy inkább elengedtek… Mosdás kéne, ez legalább egyértelmű, beállok hát ruhástól a zuhany alá... Kedves barátom csak néz, hogy mekkora részeg bírok lenni.. Hát mit lehet kezdeni egy ilyennel? :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.