Most közzéteszek még két, az előző epizódban leírt finomsággal bíró, zsigeri megnyilvánulást. Az egyiket szintén a régi Zorbában sikerült elkövetnem, akkor még, ha kértem egy kancsó bort, megvolt az esélye, hogy „habzóbort” adnak. Egy ilyen, mosószerbuborékoktól nem éppen mentes kancsó megivása utáni másnap eléggé kész volt az ember bele – egy régi, szar szlogenpoénnal élve, az OMO-tól lett ilyen. Aztán jönnek az emlékek, és a felismerés, hogy nem csak a gyomorfalat viselte meg a buli, de a magadról alkotott képet is. Volt ugyanis egy igen csinos lány a csapatban, és eme hízelgő véleményemet sikerült is szavakba öntenem: „Aki nem akar téged megdugni, az buzi.” :)) Másnap lévén már kezdett visszamerészkedni belém a gondolkozás képessége, és felismertem, hogy ezzel akaratlanul is közösülési szándékomról biztosítottam valakit, akinek pedig csak annyit szerettem volna valamilyen módon mondani, hogy szép az arca. Szerencsére nem volt ebből gond, ismertek már ennyire, de azért próbáltam tudatosítani magamban, hogy határozott szándék nélkül bókolni felesleges és önveszélyes, főleg, ha már képtelen vagyok szalonképes formába önteni az amúgy vállalható gondolataimat…
Ezzel persze a tudatos része el is lenne intézve, de a magamfajta, alantas ösztönlény könnyen kerül fura helyzetbe. Egyszer például az egyik törzskocsmámban rúgtunk be annyira, hogy amikor szemben állva beszélgettem egy lánybarátommal, közben a mellét fogtam. Ezt azonban egyikünk se vette észre az eszmecsere alkoholos hevében, csak utólag jött oda a társaság egyik tagja, hogy ez volt ám szép jelenet, a két részeg gagyarászik, és közben láthatóan fogalmuk sincs az érdekes testhelyzetről. Először hitetlenkedtem, majd megpróbáltam visszaidézni a történteket – időbe került, pedig talán egy perc se telt még el azóta... De tényleg ott volt a kezem! Csak valahogy nem jutott el a tudat felszínére, vagy olyan magától értetődőnek tűnt, vagy nem is tudom. Szóval eredetileg csupán egy kellemes beszélgetés emléke maradt meg bennem :))
A lényeg, hogy vigyázni kell, az embernek néha tényleg fogalma sincs róla, mit csinál. Néha nem is azt látja fizikailag, ami a valóság... Sőt, van, hogy csak gondolja, és már látni is véli azt, ami vagy aki ott sincs… Én mondom, rendkívül kínos helyzetektől mentheti meg magát az, aki időben kidől :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.