Na, említettem már korábban, hogy a kezdetek kezdetén nem igazán tudtam kezelni az alkohol hatásait, és hogy képes voltam akár a kőoszlopot is ellenségként detektálni. Egy gimis diszkóban történt ez meg először velem, a vörös márvány ököllel és homlokkal is kapott, de meg se kottyant neki, nekem viszont annál jobban, és miután felismertem a valós helyzetet, meg hogy néhányan ezt bizony elég viccesnek találták, elkezdtem dúlni-fúlni… Találtam is magamnak egy illetőt, akibe úgy kíséreltem meg belekötni, hogy kérdőre vontam a cipője talpának recézetével kapcsolatban. Szerencsére ebből az elmeroggyant, minden alapot nélkülöző próbálkozásból kiderült, hogy beszámíthatatlan vagyok, így aztán a srác és társasága fáradt arckifejezéssel hárították el a közeledést, és nem csaptak le, mint ahogy azt egyébként joggal tehették volna. Utólag bocsánatot is kértem, mert hát egyáltalán nem szokásom a kötekedés, utálom, ha más csinálja, ha meg én, azt nagyon szégyellem. Szerencsére egy kezemen meg tudnám számolni az ilyen eseteket, és azokból se lett semmi – leálltam, vagy valaki leállított.
Sajnos egyszer volt olyan is, hogy a saját barátnőmet kezdtem el fojtogatni, csak mert segíteni akart levetkőzni. Annyi volt, hogy a buliba visszaindulva, a sátorból kifelé kúszván elaludtam, ő meg egy idő után bevonszolt a kijáratból, és biztosítani akarta a kényelmes alvás feltételeit. Én viszont nem emlékeztem arra, hogy elaludtam volna, csak az tűnt fel, hogy visszahúznak a sátorba, ahonnan az imént indultam, tehát az asszony meg akarja akadályozni a mulatságot. Szerencsére erős testalkatú lányról van szó, nem volt veszélyben, és valahonnan azt is tudta, hogy ha tanárnénisen a teljes nevemen szólít, akkor megsértődök, s ezáltal viszonylag kezelhetővé válok. Nem történt semmi, de ezt is szívesen kihagytam volna a történetek közül, csakúgy, mint az előzőt.
Mégis megosztom őket, mert ez az egyik legfontosabb lecke: az emberre egyes tömények nagyon csúnyán hatnak, kifordítják önmagából. Rám pl. leginkább a tequila van ilyen hatással, de a gin is többekre veszélyes – kire mi. Ezek elállítanak valamit az agyban, nem úgy működnek, mint ugyanakkora mennyiségű, azonos erősségű, csak épp másféle tömény. Ha van olyan ital, amitől tudod, hogy agresszív leszel, azt ne igyad, főleg egy felesnél nagyobb mennyiségben ne. Nálam bevált.

A bejegyzés trackback címe:

https://sorjaror.blog.hu/api/trackback/id/tr23738594

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

falsestuff 2008.10.29. 19:41:25

bizony...
nálamnál jóval bölcsebb ember vetette papírra a jó bortól kortyos ember és a töménytől kibicsaklott ember közti különbséget:

"Figyeld csak meg a boros ember járását. Valóságos tánc ez, amit csinál. És figyeld csak meg, milyen az, aki pálinkától részeg. A boros folyton kering; a pálinkás ki kitör, aztán összecsuklik, amíg fejbe sújtva leroskad. Az egyik parabolás örvénylő tánc, a másik a szögletes és szaggatott mozgás. Egész népeknél megfigyelhető. A bor és pálinkanépek különbsége ez, amely mozgásban, gondolkozásban, érzésben és egész életmódban megnyilatkozik. Ez a múzsai és a barbár népek közt levő különbség."

részemről bor helyett sör, kiegészítve azzal a jellegzetesen világgal megbékélt sörös állapottal, amiből szintén nem lesz fojtogatás, meg kötekedés...

Eör 2008.11.04. 11:28:57

Hamvas és falsestuff mellé tenném Frank Zappa megfogalmazását, mintegy szintézist teremtve: „Ha valaki sörtől lerészegedik, előfordulhat, hogy hazamegy és megöli a feleségét valami miatt. De ha whiskytől rúgott be, akkor odacsődíti a barátait is, hogy végignézzék.”
süti beállítások módosítása