77. epizód: Hatásszünet

Ha gyakran jársz kocsmázni, koncertre, buliba, ahol folyamatosan hozod alkoholpusztító formádat, idővel – mondjuk tíz-tizenkét ilyen év után – felmerül a kérdés, hogy nem váltál-e alkoholistává, hisz az életed mondhatni szerves része az ivás.
Magáról tud az ember egyet s mást, nem parázik, de a környezete azért aggódik egy kicsit, és időnként finoman figyelmezteti, hogy nem kéne túlzásba vinni, mert a végén még gondok lesznek. Persze sose gondoltam úgy, hogy alkoholproblémáim lennének, nem éreztem függést. Bogarat se tettek a fülembe, de egyszer csak úgy éreztem, ki akarom próbálni, milyen lenne nem inni egy egész hónapig. Semmilyen alkoholt. El is szántam magam a történelmi tettre: hisz mióta megittam az első felest, nem volt ekkora száraz időszak az életemben, legfeljebb két hetes, valami nagy véletlennek köszönhetően. Rohadtul kíváncsi voltam, milyen lesz, és főleg, hogy utána hogy fog esni az első ser. Na és persze: Mennyire fogok vajon beszédülni tőle? :)

Persze ilyesminek nem lehet csak úgy ukmukfukk nekiszaladni, úgyhogy az aktuális szilvesztert a csehekhez szerveztük. Prágában megnéztük az U Fleku-t, ami egy turistalehúzó központ: 85 volt a Beher és 80 a 4 decis sör, szóval egyszer voltam ott, de többet nem leszek, az tuti. Utána irány Pilzen, elkezdődött a lendületes sörivás, aztán ki a főtérre tüzijátékot bambulni, majd vissza a gyári kocsmába. Ízlett is a Prazdroj, meg persze bennem volt a tudat, hogy jön a hónapos böjt, szóval ittam, ameddig tudtam. Biztos hogy eleget, mert a végére nem emlékszem a dolgoknak, és láttak is az utcán tántorogni, nyilván elértem a célom :)
Másnap vissza Prágába, városnézés alaposabban, aztán haza. Sajna újév alkalmából zárva volt a Tesco, pedig ott szoktunk hazafelé sört vételezni nagy tételben. Jók lettek volna pedig kísértésnek, mint ahogy a filmeken: üveg whiskey a bárszekrényben, de a jó útra tért alkesz nem bántja :)

Elkezdődött hát a januári detoxikáció. Vedeltem a májtisztító teát, pisáltam is tőle szép sötétsárgákat, ment ki belőlem a mindenhonnan felhalmozódott méreg. Megvonási tünetek nem jelentkeztek, de rá kellett jönnöm, hogy buliba mostanság nem vagyok való, mert egy dolog nem inni, meg egy másik végignézni, ahogy a többiek elintézik magukat :) Ráadásul mindenkinek külön el kell magyaráznod, hogy nem, nem vagy beteg, és nem, nem küldött senki se elvonóra, és még csak hülye se vagy, csak most nem iszol egy hónapig. Nem vagy magánéleti válságban, és nem nem is akarod megsérteni, hogy most nem iszol vele. És ha sikerült végre ezt lerendezni, akkor persze jött a poénkodás :) Szóval erősen ritkult a bulik sűrűsége, ahova meg mégis elmentem a barátok vagy a zene miatt, ott paradicsomlevet toltam korsószám. Rengeteget megittam belőle :)
Aztán arra is rá kellett jönnöm, hogy bizonyos emberekkel csak ittasan érzem jól magam, mert mondjuk nincs túl sok közös témánk, vagy mert pont azt szeretem az illetőben, hogy remekül tud inni, és ha én nem rúgok be, akkor annyira azért nem érzem jól magam. Ez persze nem az ő hibájuk, hanem a tiéd, de ehhez is idő kell, hogy felfogd. Józanságoddal nemigen feszélyezel másokat, viszont az ő egyre jobb hangulatuk láttán te bizony feszengsz… Alkohol nélkül nem vagyok eléggé társasági ember, ez tény.
Szóval a pia képes beépülni a személyiségedbe bizonyos fokig, és itt nem a rólad másokban élő képre gondolok – bár nyilván arra is –, hanem hogy pl. állandósul egy oldottabb viselkedés, és amikor kiderül, hogy azért te nem egészen ilyen srác vagy, akkor magad is meglepődsz kicsit.

Tehát én, mint alapvetően söröző típus, nem éreztem fizikai kényszert, hogy igyak. Ahhoz szerintem töményezős, vagy masszívan borozós életvitel kell. Voltak azonban pozitív tapasztalataim, ki gondolná! :) Teljesítményed az élet minden területén emelkedik. Kevesebb pihenéssel és kajával is beéred, ha a szervezeted nem azzal foglalkozik állandóan, hogy lebontsa a szeszt, meg hogy regeneráljon buli után. Tele leszel erővel, amivel muszáj kezdened valamit, és ez azt jelenti, hogy – a barátnős levezetésen kívül :) – szükséged lesz sportra is. Futottam hát és túráztam, és találkoztam a pszichológiai mellékhatásokkal:
Egy nap épp egy 3-4 órás túrát tettem a környező hegyekben, s végül a libegőnél kötöttem ki. Van ott egy büfé, és elég szomjas voltam már. Belépve tisztán kiéreztem a többi közül a sör hívogatóan fanyar, és a forraltbor ismerősen édes illatát – a szaglásom is feljavult ugyanis. A töményet is éreztem. Mint a méz a rajzfilm-macit, úgy hívogatott ez az illatlebeny, és ez volt a legerősebb kísértés az egész hónap alatt, talán mert az orromon keresztül támadott. Kedvem támadt tőle berúgni, szédülni stb., részeg kalandokat élni át, amiket később röhögve mesélhetek a kocsmában… Aztán persze ittam valami szénsavas lónyálat, és érdekes módon az alkoholos befolyásoltság utáni vágy nagyrészt el is párolgott.
Tény, hogy ha nagyon szomjas vagyok, legszívesebben sört innék, és úgy tűnik, a szomjúság enyhítésének kényszere valamilyen szinten összekapcsolódott bennem a sörözéssel, az ittassággal. Nyilván nem véletlen, adtam rá jó pár alkalmat, hogy összenőjenek, de az is látszik, hogy ha a szomjúságot nem sörrel enyhítem, akkor lelohad a berúgási kedv is. Érdekes.
A szaglás feljavulásáról annyit, hogy nem vagyok dohányos alkat, szinte csak akkor cigizek, ha már ittam. Józanul ugyanis elég rossz hatással van rám a dohányfüst, lezsibbaszt, enyhe rosszullétet is okoz, de sörözésnél inkább az alkohol hatására tesz rá egy lapáttal. Az alkoholt mellőzve persze az embernek van olyan problémája, hogy mit kezdjen magával meg a kezével egy asztalnál, és ilyenkor jól jön a cigi, de bulik nélkül cigizni is jóval kevesebbet cigiztem, szóval a szaglásnak talán ez tehetett jót.

Aztán közeledett a hónap vége, és nyugodtan elmondhattam magamról, amit addig is tudtam: nem vagyok függő. Meg persze vártam már a napot, amikor „felhagyok végre ezzel a hülyeséggel”, és úgy szórakozom, ahogy szoktam :) Ekkorra már nemcsak szerettem az ízéért és hatásáért, hanem tiszteltem is a sört, vagyis inkább az alkoholt. Megbecsültem korsóban és üvegben, tudtam, mit köszönhetek neki és mit vállalok vele. Kiderült pár dolog róla, vagyis inkább rólam ez alatt a pár hét alatt, szóval megérte.
Aztán elérkezett az idő, és egy olyan hetet ittam végig, aminek a végén eljutottam a Sarki Fényhez, de erről majd legközelebb :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.