7. epizód: Kutyapóz

Na, erre se lehetek büszke, de valahogy mégis a fejcsóválós, széttárt kezű vigyorgás kerekedik bennem felül a pirulás helyett:
Valamelyik agárdi nyáron láttam egy öreg kutyát, nem emelte fel az alkalomhoz a lábát, csak állt ott, és hugyozott a világra, a módszertanra meg mindenre.
Jól beseggeltem aznap is, és az a jó kis ötletem támadt estére, hogy én ezt kipróbálom. Asszem már sötét volt, mindenesetre nem zavartattam magam, a lámpafényes kempingjárda mellé álltam négykézláb, cimborám velem szemből figyelte a kísérletet. Gatya kigomb, fütyi lógat, vizeléshez készül, start! Figyelem, várom a sugarat, de nem jön. Hát ez lehetetlen, már hugyozok egy ideje!! Mi a fene van??? Ennyire részeg lennék?? Aztán egyszerre három pisasugár jelenik meg legnagyobb megdöbbenésemre. Olyan már volt, hogy kétfelé, de hogy három??
Megfejtés: a felsőm lelógott, a tököm meg a letolatlan nadrág miatt kissé előre állt, így hát egyenesen belepisáltam a lelógó pulóverbe, s csak annak átázása után indult meg lefelé a lé, már ismert számú folyamban :))) Kedves jóbarátom szétröhögte a belét is :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.