Műszakis srácok körében, egy pákozdi telken folyt az ivászat. Egyikünk legurít egy pofa töményet, de látszik, hogy nem jön be a hőmérséklet/íz kombó, és már kapkod valami kísérő után. Kezébe is adnak hirtelen egy teli vizespalackot. Jól meghúzza, aztán egészen elváltozott képpel sugaras visszaküldést ad elő. Persze, mert véletlenül 50%-os házi körte volt benne :)
Ez volt az egyik leghosszabb sugár, amit életemben láttam. A másikat is ő bocsátotta ki, egy áramdoboz tetejére hányt fel. Persze nem történt semmi baj, de azért ha belegondol az ember, elég Darwin-díj gyanús vég lenne, ha az embert a saját hányásán keresztül csapná agyon az áram.
Közbevetőleg jegyezném csak meg, hogy ezen az estén beleestem a telken átcsordogáló kis patakba, és hogy a sötétben a telken található egyetlen lócitromba is sikerült belefeküdnöm, majd rajta elaludnom. Szegény Erzsébet a Bathory póló hátán biztos hálás volt nekem a speciális pakolásért, ami reggelre az arcára száradt. Asszem nem is én vettem észre, úgy szóltak.
No, de a történet, amit el akarok mesélni: Ugyanez a sugaras srác egy este haza akart menni egyikünk koleszából. Magyarázzuk neki, hogy ilyen állapotban már nem kéne útnak indulnia, mert abból csak a baj van. Mondja a magáét, meg mi is, aztán egyszer csak felpattan, rohan ki a szobából. Mi utána. Csukott üvegajtó-akadály, le van szarva, profi módon átugrik az üvegen, haja szála se görbül, de akkorát szól a kinyomott üvegtábla, hogy mind a nyolc emeleten nyílnak az ajtók, hogy mi a rák van már. A produkció pontszámát emeli, hogy mindezt mezítláb – azaz zokniban - mutatta be..

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.