21. epizód: Locsolkodás afterparty…

Na, ez is egy olyan történet, hogy fogom a fejem, ahányszor eszembe jut:
Salgótarján. Szóval ittunk már külön is, de amikor este összetalálkoztunk páran, hogy folytatni kéne, akkor volt az igazi. A este végén ketten kitaláltuk, hogy felutazunk Pestre, miért is ne? Ott az albi. Spontán buli, ez kell nekünk, majd ott kiderül, hogyan tovább. Harmadik társunknak már nem tetszett az ötlet, mégse itta magát olyan hülyére, mint mi. Vonatra fel, aztán valahogy mégis leszállunk Hatvanban, mert rájöttünk, hogy ennek semmi értelme, tehát vissza Tarján, de még vettünk egy lekváros buktát, na meg söröket. Ez később még fontos lesz.
Goto Home. Megkérdezünk valakit, jó lesz-e a jegy visszafelé is. Az se volt okosabb, mint mi, azt mondta, jó. Ivás akkor tovább, kezdünk megint hülyék lenni. Incoming kaller, aszongya nem jó a jegy, büntet. Mi fortyogunk. Iszunk. Dühöngünk. Iszunk. Na, meg kéne keresni a kallert és ledobni a vonatról. Oké, menjünk. Jól ügyeskedett, mert csak mikor már szállunk le, akkor látjuk meg. Ott szalad, de beslisszol az irodába. Egymásra nézünk, telepátia rulez, egy szó nélkül utánavágtuk a sörösüvegeinket az üvegajtón. Target disztrojd. A kijózanító csörömpölés után viszont rájövünk, hogy most futni kéne. Én balra el, ő jobbra. Hazajutok valahogy, a lépcsőház előtt csövezgetek, végül fel merek menni. Igen erős letolás.
A folytatást akkor és azután tudom meg, amikor másnaposan megjövök a bevásárlásból, ahova büntetésből küldtek nyomorult állapotom ellenére. Anyám épp kiabál, amikor benyitok, hogy ő erről nem tud, de majd én elmesélem, mert itt jövök. A telefonból is ordítanak, karnyújtásnyira tartom a kagylót, de még úgy is hangos. Cimborám anyukája érthető módon kíváncsi volt az én verziómra is. Hát kiderült, hogy a srác visszafordult futás közben, mert elfelejtette, miért is fut egyáltalán, viszont rájött, hogy van a zsebében egy bukta, aminek a fele az enyém. Bravó. A tettes visszatér a helyszínre, ahol tárt karokkal várják, rendőrök is kerülnek valahogy. Barátunk megpróbál nekik bemutatni egy válldobást, de lebeszélik gumibottal. Azonosítás, rendőrőrs. Ott még egy nem túl kifizetődő figyelmeztetés az ügyeletes tisztnek, hogy „Tudom, hol laksz, kinyírlak!”, vagy valami még súlyosabb – mire a gumibot ismét közbeszól. Rendőrök általi hazaszállítás, no meg persze ki kell fizetni a kárt, de az a legkevesebb. Húsvét… Hát, kb. harmadnapra mi is feltámadtunk, de utána még jó ideig meghúztam magam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.