32. epizód: Csonterősítő gyakorlatok

Szintén osztálykirándulás: Estére én már megint kottarészeg, de a többiek sincsenek sokkal lemaradva. Az élbolyt végül lehagytam egy feszes vigyázállásban elkövetett hanyatt- és tarkóraeséssel a márványpadlón, a buli közepén. Akkorát csattan a csont, hogy megáll a levegő, de hálistennek nem reccsenek el. Elindulok a falhoz, hogy megpihenjek, merezmá tényleg súlyos, le is ülök, de valami arrébbmozdulhatott a fejemben, mert úgy ültem le, hogy a hátam a földön, kinyújtott lábam meg a falon. Az osztályfőnököm erre totálkárosnak minősít, és már visznek is alukálni. Előtte pisilni kell!! Aztán felébresztenek, hogy elaludtam a klotyón. Jóvan. Be a szobába, magyarázok a tanárnak, fingom sincs már akkor se, hogy miről, s eközben lefekszek az alsó ágyba. Ülésből hanyattvágom magam, tarkóm ismét szépet szól a vas ágykereten. De hisz én felül lakok, és akkor nincs is ilyen baj. Feltornásznak hát az emeletes ágy tetejére. Onnan isteneset hányok a földszintre, szerencsére tantóbá már odakint van.
A reggeli ébredéskor már nem emlékeztem, hogy felül vagyok mégis, így a „Mi történt, hol vagyok?!” gondolat riadalmának lendületes felülésével bebaszom a fejem a plafonba. Visszarogyok, pár perc hatásszünet… Ismét csattanós felülés, megint egy kis pihi… Jöhet a nagy trükk, nem felülni, oldalt hemperedve kifordulni az ágyból! Csakhát emeleti az ágy, úgyhogy gyönyörűséges térdkalácsos-csuklós tompítású érkezés, aszittem beszarok, de aztán mégse. Felállni, hát azt most nem, négykézláb vánszorgok el egy bontatlan kólásflakonig. Kinyitása mindössze kb. 6 perc, annyira le vagyok gyengülve, ráadásul ráestem a csuklóimra. Megvan a kóla!!! Vedelek, vedelek, a többiek ébredeznek, röhögcsélnek. Igen? Befingok. Majdnem meghalunk, mintha megrohadtak volna a beleim. Először még nevetünk, aztán sírunk. Ablakot tud nyitni egy gyerek, igazi emergenci-szittyuésön, aztán valahogy elmúlik. Benyomok egy Snickerst. Már megyek is kihányni. Ha igazán hányni akarsz, akkor Snickers, okádékos V-betű mutatás, röhincsélés, lassan jobban is vagyok.
Utólag mesélik, hogy már a tarkócsattintó produkció előtt, az udvari mókuskeréken is hasraestem párszor, egy másik srác meg talált magának egy kutyát, és azzal aludt. Reggelre olyan büdös volt, mint a szar. Másnál is hatott az alkohol, az egyiket beállították a wc-be, hogy hányjon, de elszabadult, mint a slag, és mindenhova jutott, csak a csészébe nem. Lehet takarítani. Egyikünk meg kihányta a kaját, ami eltömte a szifont, úgyhogy most már lehet szerelni is. A szifonból kikapart hányásban találtunk egy krumplidarabot, rajta hal, azon majonéz. Hihetetlen -/és/de guszta, de azért mégse ette vissza a srác.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.