34. epizód: Kulturális misszió

Voltunk néptáncfesztiválon a lengyeleknél, nagyon jó volt a viszony a helyi stábbal, hisz hát mégiscsak "Polak, venger dva bratanki / i do sabli, i do sklanki." (Azaz „Lengyel, magyar – két jóbarát / együtt harcol, s issza borát”, van persze a „Magyar, lengyel – testvér, barát / együtt harcol, issza borát” verzió is, kinek melyik tetszik jobban.) Szóval ezzel a versikével mindenhova beengedtek, ha nem volt belépés, akkor is.
Piát az egyik fellépési helyszínen szereztünk be, suttyomban, úgy kellett ellógni érte. Eredetileg valami Dark Whiskey-t vagy ilyesmi nevezetűt néztem ki, de a boltos lebeszélt róla minket, mert hogy az nagyon durva ital. Sajnálom, mert azóta se láttam olyan töményet, aminek egy erdőszélen lógó, akasztott embert ábrázoló festmény a címkéje, de hát közösen hoztuk a döntést.
Jól elbámészkodtuk az időt, már gurult a busz, épp otthagyott volna, mire visszaértünk. Sikerült felvinni, majd lecsempészni az üveget a buszról, úgyhogy este szép komótosan el is intéztem magam. Na, kezdjünk nőzni! Találtam is egy spanyolt - másnap mondják, hogy jó csúnya, bajszos csajszit -, akit fűzögethetek. Az volt a baj, hogy nem bírtam kinyitni vagy negyed óráig a jobb szemem, annyira behúnytam, hogy egyszerűen beragadt. Ezt el is magyaráztam neki, úgyhogy egy idő után odébbállt. Szerencsére :)
Másnap is jól éreztük magunkat, hatott vendéglátóink nemzeti büszkesége, a Polish wodka, amit a minket istápoló helyi srác csempészett be, további szálakat fonva ezzel a lengyel-magyar barátság kötelékébe. Szóval mi is bebasztunk, de látnunk kellett, hogy saját buszsofőreinkkel senki sem veszi fel a versenyt, ugyanis már délután teljesen értelmetlen volt az arckifejezésük, és persze, hogy nem hagyták abba…:
Reggel van, a megbeszélt időpont, de a busz nem indul, a sofőrök sehol. Nagy nehezen aztán megjelenik az egyik, ilyen régi, nagypapacsíkos pizsamában támolyog elő, és ahogy az arcát elnézzük, ebből nemhogy nincs, de nem is lesz indulás egyhamar. Gyönyörű bűzfelhőben halad el előttünk, hát igen, biztos a cigi meg a pia. Hát nem csak :))) Hátulról már látni, hogy ez bizony alaposan beszart :DDD
Ehhez mondjuk hozzá kell tenni, hogy páran ittunk az ottani vízből. Volt, aki „megúszta” minimális gondolkodási időt engedő, ultimátum jellegű hasmenésekkel, én viszont hazahoztam egy jó kis himlőt, amit a bátyám is elkapott… Még jó, hogy nem lett belőle övsömör, de hát így jár az, aki idegen helyen a figyelmeztetés ellenére csapvizet iszik. Szóval lehet, hogy a sofőr is megkóstolta, és nem a pia volt a ludas :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.