39. epizód: Szocreál chippendale

Kirándulás egy budai hegyen, iszunk, mint a gép, mert esik az eső: állunk a sziklaperem alatt, csak piálni tudunk. A többiek mesélték, hogy végül nagy ívben legurultam a hegyoldal egy szép szakaszán, de az őrangyalom szolgálatba helyezhette magát, mert semmi bajom nem lett, néhány karcolástól eltekintve persze. Viszont hazatérve az albiba a házinéni látja, mi a helyzet, suttogja is az épp ott lévő unokájának – aki ugyanarra a szakra felvételizett, amin tanultam –, hogy „Hagyd, most ne kérdezz tőle semmit, nem látod, hogy teljesen részeg?” Mire én: ugyan, dehogy, kérdezzenek csak nyugodtan. Aztán a házinéni mégis inkább utánamjön a szobába, én meg próbálok vele értelmesen kommunikálni, de közben kezdek vetkőzni, mert jó lenne már az ágyikó, elég hulla vagyok. Veszem le a nadrágot, az alsógatyában való társalgás még biztos nem illetlenség, a házinéni viszont ezután már véletlenül sem néz a szemvonalam alá. Mikor kimegy, rájövök, hogy a tököm zacsistól-mindenestől kilógott a kigombolódott nyíláson :D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.