40. epizód: Élet az albérletben

Egy másnapos reggelen meg mennék huggyantani, nyomom a kilincset, nem megy. Mi a fasz?! Nyomom még jobban, kicsit enged, de már gyanakszom. Aztán végre rájövök, hogy nem figyeltem a felső fénycsíkra, és majdnem rátörtem az ajtót szegény idős nénire :) Némán küzdött, mint egy profi :)) Amúgy asszem kedvelt mindennek és mindenek ellenére, volt is pár vicces eset. Pl. amikor kómásan állok a fürdőszobában, nyitott ajtónál, és mivel dezodor helyett borotvahabbal fújtam be a hónaljamat, elég bután nézek. Na, ezt elhaladtában meglátta, és megjegyezte, hogy jaj, azt nem oda kell.
Aztán egyik cimborámmal jól beboroztunk a távollétében, és kipróbáltuk, hogy hatásos-e a teafű cigidohány funkcióban – rajzpapírba sodorva az volt. Szóval arra ébredtünk másnap a padlón, hogy a szőnyeg közepén ott éktelenkedik egy hatalmas vörösbor folt, valaki felborította a poharát a kidőlés célegyenesében. Nos, a házinéni még ekkor se tekerte ki a nyakamat, tekintve, hogy a silány minőségű, festékes bort ki tudta mosatni a szőnyegből.
Még álmomból is fölköltött egy éjszaka, amikor rámtelefonáltak, hogy ivás van, menni kell.
Egyetlen alkalommal kerültem tényleg közel a tűréshatárához, amikor is három napig voltam távol úgy, hogy nem szóltam róla. Egyébként szóltam volna, de én se tudtam előre, hogy egyik buliból a másikba fogok csöppenni. Szóval ekkor már majdnem telefonált a szüleimnek, akik meghagyták neki, hogy züllés esetén értesítse őket.
Végül is mentegethetem magam: csak hoztam egy kis színt az életébe :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.