46. epizód: A nép művészei

Tíz évig néptáncoltam, remek korszak volt, nagyon szerettem. Ezek az emberek tényleg tudnak mulatni, és némelyikük néha túlzásba is esik, persze :) Ha az alkohol néptáncos berkeken belüli megjelenési formáit szeretném elővezetni, a legegyszerűbb lenne, ha a külön epizódot nem érdemlő, mindössze pár mondatos, mégis kedves töredékeket összemontázsolnám egy elképzelt fellépésbe. Így is teszek, jöjjön egy fiktív történet, aminek viszont minden részlete igaz.
Az egész úgy kezdődik, hogy elérkezik a néptánc-fesztivál napja, ami valami távolabbi városban kerül megrendezésre. Van, akinek nincs túl jó kedve, mert a kedvese épp megcsalta egy másik táncossal, a színpadon viszont nélkülözhetetlen a szerelmi háromszög összes csúcsa, így aztán van némi feszültség, hiába marad kimondatlan. A felnőtt csapatban úgyis tudják, a gyermek-táncegyüttesből csak a már jólértesült idősebbek sejtik.
A táncházban nagy a sürgés-forgás, pakolják a ruhákat, a különféle színpadi eszközöket, a hangszereket. A zenészek közül van, aki már most nekilát a hangulat felturbózásához, társa ebben a megcsalt táncos, aki a feszültséget próbálja enyhíteni némi töménnyel. Mikor a busz elindul, már akkora adag van bennük, hogy csak idő kérdése, mikor történik valami. A kesergő időlegesen túlissza magát a bánatán, ő csak meglehetősen részeg, a nagybőgősre viszont hirtelen, orvul tör rá a hányhatnék. Csakhogy a sok váltás ruhával teli buszon nem szerencsés egy szabadjára engedett róka, úgyhogy felkapja a gyönyörű csizmámat és szinte teljesen teleokádja :D Szép adag, nem mondom. A csizmát amúgy nem csak én használom, sőt, az igazi gazdája az egyik „Nagy”, vagyis a felnőtt táncegyüttes tagja. Csak hát talán pont ő a gaz csábító – avagy gyarló áldozat, ez ugye nézőpont kérdése –, mindenesetre nem morgolódik túlságosan.
A fellépésen több koreográfia is lemegy, ezek szüneteiben mesemondó szórakoztatja a közönséget. Igazi idős bácsika, ízes beszéddel, öröm hallgatni. Beöltözve már eleve be van, hiszen ő egy teljesen autentikus előadó, viszont akkor mi lehet abban a kisebb bőröndben, amit mindenhová magával visz? Hát a lámpaláz ellenszéruma! Az egész kisbőrönd házival van tele, főleg pálinkával, de egy kis bor is akad. Nyilván végig akarja kínálni a brigádot, ennyitől bárki felfordulna egymaga. Van is vállalkozó szellemű az általános alkoholtilalom ellenére :) A zenészekkel úgyse lehet mit kezdeni, a maguk urai, akinek meg a bánatát kell levetkőznie a mosolygós színpadkép érdekében, annak senki se mer szólni, hogy már rég túlzásba esett. A számot viszont, amiben fontos szerepe van, kiválóan végigtáncolja, merthogy vérprofi – mint az összes felnőtt, ugyanis egy kimagasló együttesről mesélek most.
Emlegetett nagybőgősünk állva alszik el a színpadon, a háta mögötti falnak dőlve. Még álmában is a nagybőgőt karolja, vonóját se ereszti el, látványosan lóg a kezéből. A többiek virtuózan próbálják pótolni hiányzó játékát, amivel elismerőnek induló, majd elcsodálkozó tekinteteket vonnak magukra, mi, táncosok pedig alig tudjuk mosolygásra korlátozni a jókedvünket, még jól is jön ki a dolog.
Kezdünk feloldódni, lementek a koreográfiáink, nagy a siker, nem hiába dolgoztunk, gyakoroltunk annyit. Egyik-másikunkban már felötlik a gondolat, hogy módot kéne találni a számunkra természetesen tiltott alkohol beszerzésére. Sikerül is séta ürügyén kilógni, pár kétdekással térünk vissza, meg egy fél flakon vodka is kerül valahonnan. Ez utóbbit egy nemvárt ellenőrzés során kiszagolja az egyik felnőtt, és társával meg is semmisítik, azaz megisszák. Vigyorogva köszönik az ingyenpiát, majd abban a hitben, hogy sikerült a szüleink számára ígért alkoholmentességet biztosítani, elpályáznak. Mi is vigyorira isszuk magunkat az addig felbontatlan, így szaglás alapján fel nem lelhető cherry készleteinkből, majd megyünk az esti buliba. Egy renitens lány koordinálatlanul cigizik, én meg hasonlóan mozgok, így ég az arcomra egy kisebb ciginyom, de fiatal szervezetem remek regenerálódási képességének hála, nemigen marad nyoma. A nagyok bulijába nincs bejárásunk, csak a készleteikre vethetünk pár pillantást. Csodálatos felhozatal van, ha az ország minden tájékáról összesereglenek a táncosok és a zenészek! Bármilyen kuriózum megtalálható, mindenki csak olyat hoz, amire tényleg büszke lehet. Meggybor is van, akkor nem kóstolhattam meg, azóta meg nem futottam össze vele. Megy az adomázás, már nemcsak a mesemondó bácsinak van megolajozva a beszélőkéje. A zenészek is isznak muzsikálás közben – hisz’ ez egy zenés-táncos mulatság –, az est győztese mégis egy másik város táncosa, aki egy flakon itallal a kezében, félig állva, félig támaszkodva alszik a fel-le járó liftben. Hatalmas a hangulat, a kicsik és nagyok egyaránt felszabadultak. Barátságok, szerelmek születnek, néhány szerencsésebb féljózan egyéjszakás kalanddal zárja a napot.
Hát valahogy így kéne ezt elképzelni :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.