54. epizód: Karizma úr és a humán logisztika

Ha már csengő és erős szülői kéz! Egyszer alaposan berúgtunk egy akkor először és utoljára látott sráccal. Pincérkedett is amúgy, úgyhogy hivatásból tudta, hogyan kell alaposan elintéznie magát. Sikerült is neki, ő volt a nap győztese. Megyünk vissza a városközpont felé, egy forgalmas autóút mellett, és ő egyszercsak, mint egy darab fa, kiesik a kocsik elé. Még szerencse, hogy időben vissza tudjuk szedni a járdára. Na, vigyük haza, mert ez már veszélyes állapot. Kiderül, hogy ő inkább a nagyinál aludna. Oké, sikerül is eljutni a lépcsőház aljába. Kapucsengő:
-Nyissad! – szól bele részegen.
-Ki az? – kérdezi egy reszketeg, idős hang.
-Nyissad mááááá’!!! – ordít türelmét vesztve.
A válasz a kapu berregése volt, a nagymama nyilván beazonosította a kedves kisunokát :) Minket egy ilyenért biztos kinyírtak volna otthon… de azon a hosszú, változó hangmagasságú „mÁÁÁáááÁÁÁáááÁÁÁ’!!!”-n azóta is röhögök :)
Hazavinni persze egymást is haza kellett néha, mert a berúgás a szűk baráti társaság tagjainak is remekül ment. Egyik este a korábbi epizódban említett srácnak sikerült ez olyan szinten, hogy négyen kellettünk hozzá. Mindenkinek jutott egy végtag, úgy szállítottuk a lépcsőházukig. Közben ráadásul ficánkolt, óbégatott, kiabált, röhögött, méghozzá jó hangosan, mint egy igazi, megveszekedett részeg. Látjuk is a mozgást az erkélyükön. „Fiam!!!” – ajaj, ezek szerint az apja meghallotta közeledésünket. Gyorsan bevisszük a srácot a liftig, ekkora a mentőosztag már kezd komolyan nyugtalankodni, józanodni. Mikor a lift kijelzőjén feltűnnek az emeletükről induló, csökkenő számok, valaki kimondja, amire mindenki gondol: „Futás!!!” Nagyon nem szeretnénk ott lenni, amikor a felvonóból kilép a felmenő :) A srácot odatámasztjuk a falhoz, mi meg olyan sprintet nyomunk le, amilyenre csak képesek vagyunk. Mint utólag kiderült, félelmünk nem volt teljesen alaptalan, a srác apja ugyanis azt hitte a kiabálás miatt, hogy verik a gyereket, és jött le rendet tenni. Hiába ismert minket arcról, ki tudja, mi lett volna az első reakciója…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.