57. epizód: Kerítés

Hát, ez nem egy hosszú történet, de annál kínosabb :) Az akkori törzskocsmánkban gyakori vendégek voltunk munka után a kollégákkal, jó viszonyban voltunk a pincérnővel is, aki egy mellkas tájékon komoly fesztávot felmutató, arcra is csinos nő volt. Egyik délután a főnököm nem tartott velünk, de mi többiek nekiláttunk a söröknek, én meg főleg. Akkoriban az üveges Drehert pusztítottam, és jól ismerték már a fogyasztási szokásaimat, rögtön kettőt hoztak ki, mert az első üveg csak a szomjomat oltotta, onnantól kezdődött a sörözés. Na, aznap este túl sok fogyott, kiválóan berúgtam, de sajnos nem dőltem el, hanem kitaláltam, hogy összehozom a pincérnőt a főnökömmel – akit ugye írtam már, hogy nagyra becsülök. Ecseteltem kiváló tulajdonságait, erényeit stb... Tényleg csak jót akartam :))) Aztán másnap, amikor persze ebből már semmire sem emlékeztem, jön az egyik kolléga, és huhúzva, röhögve elmesélte mindezt a főnök s az én fülem hallatára. Ennek következtében mindkettőnk feje egyre vörösebb lett, én nyilván égtem, mint a rongy, ő meg kezdett felpaprikázódni, hogy miket gondolhat most róla a nő az én hülyeségem miatt. Aztán visszanyertük eredeti arcszínünket és megállapodtunk, hogy lemegyek és tisztázom a helyzetet, miszerint ez egy részeg magánakció volt csupán, és elnézést kérek :)
Azóta is köszönünk az utcán azzal a nővel, ha nagy ritkán összefutunk, pedig már rég nem dolgozik ott, és hát mi se oda járunk már.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.