Hát, azt hiszem, akkor is a Zorbában alapoztunk, mindenesetre a kertészetisek bulijában kötöttünk ki. Elég rendesen elintéztem magam, így aztán, ha az élő fába ugyan nem is, de a kőoszlopba már belekötöttem. Talán nem köszönt vissza, vagy valami hasonló bunkóságot csinált, és utána se állt szóba velem, úgyhogy megpróbáltam móresre tanítani, bár szép magasra nőtt… Homlokom csattanása némileg visszaráncigált az érzékcsalódások fantáziavilágából, így aztán visszamentem a többiekhez, és büszkén közöltem, hogy lefejeltem a diszkót :)
Azt hiszem, épp ezen az estén köttetett meg a vérszerződés is, vagy ha nem, hát egy ugyanilyenen. Arról mondjuk fogalmam sincs, kinek a remek ötlete volt, hogy így húzzuk még szorosabbra a cimboraság kötelékét, de szerintem az övé, én meg hevesen helyeseltem. A kivitelezés rám maradt... Kés nem volt nálunk, úgyhogy egy darabig a lakáskulcsommal próbáltam felnyitni a srác tenyerét. Ez nem akart összejönni, úgyhogy, ha minden igaz, „véletlenül” lelöktem egy sörösüveget, ami ugye összetört, így aztán már sikerült vért fakasztanunk a markunkból. Ezután a sebeket összeérintve kezet fogtunk, és vértestvérré fogadtuk egymást, miközben a többiek csak fogták a fejüket, hogy bravó… :)
Másnap lassan körvonalazódtak az este furcsa emlékfoszlányai, de a seb igazolni látszott mindent. Ki is eszeltem hát egy tréfát, amit azért tudtam hitelesen elővezetni, mert pár ismerős egyetemistával együtt én is rendszeres, készpénzzel honorált „befizetője” voltam a spermabanknak :) Szóval, amikor legközelebb találkoztunk immár vértestvérré fogadott barátommal, eleve komor képpel érkeztem, aztán egy sóhajtás után belevágtam, és közöltem vele, hogy „Megjött a soros szűrővizsgálat eredménye, és hát a múltkori eset miatt el kéne neked mondanom, hogy mit találtak a véremben… De jobb lenne, ha előbb leülnél… Semmit!!!” Röhögve vigyorogtam rá :) Mivel nem siettem el a kis jelenetet, volt rá ideje, hogy kellőképpen beszarjon, nem csoda hát, hogy utána percekig sétálgatott, amíg szívverése visszaállt a normális ritmusra :D
Hát, így történt az eset, szerencsére jól sült el, egyikünk se volt, mit tudom én, mondjuk AIDS-es. Felelőtlenség, persze, de mindkettőnk számára a mai napig jelentős.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.