63. epizód: Kis karácsony: csattanásom

Na, ezzel a történettel kicsit megvárattalak Titeket, elnézéseteket kérem, sok a dolgom manapság.
Szóval hát, ez se mostanában történt… Egy karácsonyközeli hétvégén kiruccantunk páran a bécsi Antichristmas-ra, ami, ahogy a nevéből is kitűnik, nem éppen a keresztény trendet követő ünnep, hanem amolyan pogány, black/death metal fajta. Igazi menedék a szeretet ünnepének nevezett agymosás elől, de hogy azért mégse maradjon mosatlan az agyam, alkoholos tisztítással próbálkoztam, ismét csak sikerrel.
Kiválóan berúgtam, és miután az egyik nagymellű útitársnőnk baráti pofonnal és egy „Nana!” jellegű figyelmeztetéssel jutalmazta közeledési szándékomat, társaim előtt is nyilvánvalóvá vált, hogy túltöltöttem magam. Jót röhögtek az amúgy teljesen él nélküli „csörtén”, én meg megpróbáltam kissé kijózanodni. Vettem egy Immolation fölsőt a merchandise részlegen, aztán visszakóricáltam, de immár a színpad elé. Itt érdekes dolog történt velem: feldobtak a színpadra! Csak úgy... Azt gondoltam volna pedig, hogy ez nehéz dolog, ha az alany nem segít… Na mindegy, ott állok a nem éppen magas színpadon – merthogy talpra érkeztem –, és már jön is felém a le- és kidobó ember, én meg gyorsan, hogy el ne kapjon, ugrottam egy hasast a nép felé... Ha kevesebb bennem az itóka, talán odanézek előtte, de így nem. Az amúgy is szórványos közönség landoláskor már sehol, mindössze egyetlen emberre sikerült félig ráesnem, így a lábaim nem, de a bal csípőm és csuklóm igencsak megszépültek, és csak reméltem, hogy nem repedtek el. Aztán még több inger hatolt el az elmémig, s felfogtam, hogy a jobb könyököm és csuklóm is eléggé fáj. Szegény tompító srác meg hanyattesett, és ahogy elnéztem, neki se volt sokkal jobb ez a találkozás, mint nekem.
Mindebből rájöttem, hogy lesből feldobni a másikat a színpadra alattomos húzás, tehát viszonzandó. Meg is találtam a tettest. Egy ideig mérlegeltem, hogy kéne, mint kéne utánacsinálni a mutatványt, aztán visszaemlékezve sikerült rekonstruálni a metódust: Az áldozatot váratlanul eldöntöd balra, ezen az oldalon a hóna alá nyúlsz, jobbal pedig lábközi combfogás, és – hó-rukk!!! – már lendíthető is a tehetetlenül evickélő delikvens. Elsőre sikerül! Kárörvendve figyelem a jól idomított securitys rohamát, de ekkor a feldobott srác egy laza mozdulattal lelép a színpadról!! Basszameg!!! :D Hogy ez nekem nem jutott eszembe! Mindenesetre úgy döntöttem, ebben az okos állapotomban inkább visszavonulót fújok, még a végén valaki megkérdezi, mennyi kétszer kettő, és akkor aztán bajban leszek…
Ezután egy hónapig fájlaltam a kezem, így hát elmentem a sebészetre, ahol némi röntgen után közölték, hogy el is tört, méghozzá valami sunyi kis sajkacsontnál, ami az egy hónap késedelem miatt két hónapos gipszet jelent... Aztán mégis átküldtek egy szaksebészetre, hogy még profibban vizsgáljanak meg és lássanak el. Ezzel adták vissza a hitemet a nyugati orvostudományban!! Ott ugyanis négyoldali röntgennel kiderítették, hogy el sincs törve, csak megrándult, és kenegessem meg pólyáljam be. A gumírozott kötés pár napon belül helyrehozta a dolgokat. A domborzatilag részlegesen felderített leányzó meg kedves és jófej volt velem az eset után, szóval örülhettem, nem bántódott meg. Valószínűleg inkább annak vette, ami volt, vegetatív bóknak :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.