69. epizód: Lakásavató (part I)

Ez kb. 5 éve történt, és még egyszer megrendezésre került. A Tekében gyülekeztünk, mert azt mindenki tudta, hol van, s miközben vártunk egymásra, természetesen ittunk. Aztán egyszer csak elhangzott a beszólás, hogy én leszek az első ember, akinek a lakásavatóját egy kocsmában tartjuk :) Mondjuk lett volna benne némi igazság, de azért észbe kaptam és felkerekedtünk, majd megszálltuk a lakást.
Hogy magán az eseményen mik történtek, arra már akkor se igazán emlékeztem. Az biztos, hogy remek volt a hangulat, sokan voltunk, és mindenki alaposan berúgott. Ezt kár is részletezni, én jó házigazda módjára az elsők között dőltem el. Másnap viszont rögtön megérti az ember, hogy miért szokták sokan elsunnyogni a lakásavató bulit.
Ha az ember a nappaliban ébred, a parkettán, az még nem nagy dolog, de aztán rájön, hogy a wc harmonikaajtója a takarója… Mivel használt lakásról volt szó, amit fel akartam újítani, nem nagyon izgattak a parkettán lévő csikkek és a linóleum sérülései, inkább csak a feltakarításuk gondolatára szomorodtam el kicsit. A falakat is megviselte a buli, a konyha pedig katasztrofális állapotban volt, mindenhol üvegek, még az előszobában is ragadt a padló, cefre- és áporodott cigiszag lengedez. Ezzel lesz meló… Sikerül visszaemlékezni, hogy a wc-ajtóra tettem valami megjegyzést, talán, hogy le akarom cserélni. De hogy ki tépte ki a helyéről..? Senkit sem hibáztathatok, könnyen lehet, hogy én voltam.
Na, mindegy is, van még itt pár gyanúsított, már ébredeznek, úgyhogy folytassuk! Sör, tömény, bor, sör, szóval vidámnak már vidám vagyok, és mit lehet ilyenkor tenni? Hát elmenekülni a takarítás elől: indulás bulizni! Itt még több alkoholt pusztítottam el, úgyhogy emlékeim csak az est többszöri elmeséltetése után kezdenek lenni az ezt követő másnapon. Enni ekkorra már alig tudok, és olyan gyönge vagyok, mint a harmat. A fejem néha beindul, ilyenkor mozdulni se merek, amíg abba nem marad a hasogatás.
Elemezve mohóságomat rá kell jönnöm, hogy többek közt azért rúgok be folyton, mert ha a buli vége felé a pia már nem is, de maga az ivás még jólesik. Mint a cigiseknél a rágyújtási rituálé mozdulatai… A barátnőm ugyanis megkérdezte, "Mit iszol?", és amikor csak annyit bírtam erre brekegni, hogy "Felest!", akkor megelégelte, és vett nekem egy üveg ásványvizet. Én meg olyan állapotban voltam már, hogy azt is boldogan kortyolgattam, és ekkor jöttem rá, nekem ez is elég, hogy üveg van a kezemben és ihatok. Kicsit hülyén is éreztem magam ettől :) Alkoholizmus helyett ivómánia…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.