70. epizód: A hős kritikája

Na, akkor most egy történet erejéig komolyabb leszek a megszokottnál. Van úgy, hogy az emberből kihozzák a lovagot. Fiatalon úgy gondolja, nincs annyi vesztenivalója. Nincs felesége, gyereke, viszont hisz bizonyos értékekben, és kevésbé közönyös… Szóval fiatalon ez könnyebben előfordul. Ráadásul a részeg bátrabb, és nem igazán mérlegel. Illusztráció:
Van pár kedves ismerősöm, barátom, akiket annak idején az IRC-n szedtem össze. Volt pár IRC-buli is, az egyik a SZOTE-klubba vezérelte a csapatot. Megy a vigalom, oldalt beszélgetünk éppen, az egyik ismerős lány meg nekidől háttal a falnak. Szerencsétlenségünkre pont a háta mögött van a lámpakapcsoló. Teljes 5 másodpercig sötét volt a teremben, eddig tartott, hogy rájöjjön, ő volt az, és visszakapcsolja.
Ezek után megérkezik egy kisebb termetű izomtibor, megkérdezi tőle, hogy „Te kapcsoltad le?” A leányzó naivan felel, hogy igen, véletlenül. Na, erre kapott egy kurva nagy pofont, hogy a lábán alig állt meg. Ezután az a barom, mint ki jól végezte dolgát, indult elfele. Ekkor átvette az irányítást a bennem lakó hős, azt se tudtam, mit csinálok, csak csináltam. Kiugrott a számon egy „Hé!”, és a visszaforduló szépembernek bebasztam az arcába egy csodálatosat. Részeg voltam, persze, a válasz elől nem tudtam kitérni, sőt, előugrott két haverja, pillanatok alatt földre rúgtak, és az a mammut méretű – aki látta, nem felejti – elkezdett ugrálni a sípcsontomon. Jó volt, két napig kicsit nehezebben jártam. Aztán rájuk ordítottam, hogy most már elég, mire leálltak. (Ez egyébként tök jó módszer, máskor is bejött egy verekedésnél, majd egyszer elmesélem.) A pillanatnyi szünetet és a nézősereg kárálását kihasználva felálltam és kihúztam.
Senki nem állt mellém, pedig többen látták az esetet a csapatból. Ma már nem csodálkozom ezen, de akkor azért elég nagyot csalódtam. Azóta alaposan megrostáltam azokat, akiket megvédenék, s még így is értek meglepetések… Pl. a hála olyan dolog, amit jobb, ha törölsz az elvárásaid közül. Olyan is van, hogy akit meg akarsz védeni, maga kereste a bajt, és amikor ez később számodra is kiderül, nem fogsz örülni...
Ennek a történetnek talán az a legfontosabb tanulsága, hogy mivel az emberek közönyösek és gyávák, gyengék, hiába vagy náluk különb ilyen téren, jobban jársz, ha leszarod őket, kivéve azokat, akik cserben hagyása már tényleg az önbecsülésed kárára válna. Azt hinnéd, hogy ha valakiért ringbe szállsz, akkor az megköszöni, vagy legalább érdeklődik utólag a hogyléted felől? Nos, néha kiálltam mások mellett, és utólag többet bántam meg ebből, mint amennyit nem.
De még ha jól is sülnek el a dolgok… Ha például buli után, ittas állapotban „leszállítotok” a buszról egy nőket molesztáló fickót a haveroddal, ne csodálkozz, ha utána titeket méreget lesújtó tekintettel épp az, aki az előbb még közönyösen szemlélte a vérlázító jelenetet. A ruhád, a kinézeted alapján ítélnek, és nem számít, hogy helyesen cselekedtél.
Úgyhogy gondold meg, kire pazarolod a testi épséged, főleg részegen, mert ha ügy lesz belőle, ez ellened szól. Meg aztán részegen nem vagy olyan gyors és pontos. És a többi, és a többi…
Szóval ne hősködj. Nem éri meg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.