74. epizód: Barátom, ez nem volt álom...

Egy szép vasárnapon lementünk Agárdra, és úgy berúgtunk, mint a ló :) Én eleve külön, vonattal utaztam, és a menetidőt alkoholizálással ütöttem el, de a többiek sem unatkoztak: érkezésem örömére kezembe nyomtak egy nagy flakon sárgaságot, ők azt pusztították addig. Az ízén elég rendesen lehetett érezni, hogy aznap ismét totálisan le fogjuk járatni magunkat.
Ákos koncert volt egyébként, ami számomra mondjuk nem akkora attrakció – én a BB-korszakot szerettem –, de mindenki ment, hát én is. Főleg, hogy találkozhattam egy rég látott, ifjú cimborámmal, akivel szélsebesen berúgtunk, ugráltunk, majd estünk-keltünk, és az amúgy nagyon türelmes emberek elől már úgy kellett elmenekülnünk a végén :) Kezdtük elveszteni a fonalat, fényes reflektorfényben partról tóba hugyozás, aztán ittunk még. A bátyja úgy berúgott, hogy ketten cipeltük haza, a lányok meg csak nézték tehetetlenül a dülöngélésünket, mert segíteni, azt nem nagyon lehetett rajtunk. Taknyoltunk egy akkorát, hogy a bal térdem napokig be volt dagadva utána, és alig tudtam járni. Meg is állt egy kocsi, hogy segítsenek-e, mert nagyon úgy nézünk ki, mint akiknek szüksége van rá :) Nem, majd mi megoldjuk! Úgyhogy estünk még. Aztán leültem az árok szélére gondolkodni, hogy mi a fasz legyen, mert már talpra se tudtam rángatni az est nyertesét, de a nagy gondolkodásban belebukfenceztem a betonárokba… Simán csak eszembe jutott, hogy milyen lenne beleesni, és már estem is, mert az agyam már kihagyta a tudatos döntés fázisát: csináltam, ami eszembe jutott. Ha belegondolunk, ez elég veszélyes állapot, ha valakinek ilyen hülye gondolatai vannak.
Szóval kalandos volt az út a kempingig, de utána rövid időre összeszedtem magam, és a még járóképes részleggel mentünk tovább kocsmázni, ahol is bepálinkáztam: öregurak és hölgyek közt roptam a táncot :D Szerencsére, mire a többiek visszaértek a fényképezőgéppel, már elfáradtam, úgyhogy nincs bizonyíték :)) Végül sikerült a vizes fűről beimádkozniuk a sátorba, ahol bekucorodtam a sarokba, és úgy aludtam, mint egy ázott kutya.
Ezúton is bocsánat azoktól, akiknek zavartuk a szórakozását azon az estén. Nincs mentségünk, de legalább helyettetek is összetörtük magunkat :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.