2. anekdota: Darth Tukkó, a sötét nagyúr vásárolni megy

A magamfajtából az új, idegen környezet könnyen kihozza az ámokfutót. Kell hozzá önkritika nélküli önbizalom, egy ragyogó gondolat, kikapcsolt józan ész.
Szóval jó pár éve lehetőségem adódott, hogy az egyik vállalkozóigazolványos kollégával bejussak a METRO-ba, és kedvemre válogassak. Lesz miből, mert ugye biztos van ott sok minden tök olcsón. Bemegyünk, látom, hogy az emberek egy része szép nagy bevásárlókocsikkal manőverezik, talán nem is láttam még ekkorákat. Hát én inkább egy szerényebbel indultam neki a polcoknak. Keresgélek, caplatok, de aztán felfigyeltem rá, hogy vannak ilyen mobilpultok (bazinagy, kerekes fémraklapok kb.), amikre bizonyos témakörökben rakták fel a különféle árukat. Voltak főleg húsféleségekkel megrakott, aztán zöldséges, meg ilyen kisvegyes profilúak, meg mindenféle. Én főleg ezekről válogattam egy idő után, olyan jól össze voltak állítva. Aztán ahogy telt az idő, néha rájöttem, hogy túlzásba estem, és egy-egy drágább darabot azért visszatettem a legközelebbi mozgópultra, de mondjuk választottam onnan valami mást.
Egy idő után kezdtem fura fickóknak gondolni ezeket a vállalkozókat. Jó, tudom, hogy nem úgy nézek ki, mint egy boltos, de azért nem kéne úgy meglepődni, ha választok magamnak pár dolgot. Ha meg visszateszem az árut, nem értem, miért kell kidülledő szemekkel bámulni. Rájöttem, hogy nem kérem és kész. Van itt elég finomság. De csak állt ott az egyik is, mint a megrökönyödés szobra, ahogy válogattam közülük. Jól megnéztem magamnak a fickót, aztán mentem tovább.
Csak a kasszánál álló sorban jöttem rá, hogy mekkora egy baromállat vagyok: Azok nem mobilpultok voltak, bazmeg!!! Hanem még a nagynál is nagyobb bevásárlókocsik!!! Kurva élet!!! :,D Én meg szépen átrendezgettem őket, uhhuhhú…… :D Az egyiket megdézsmáltam, a másikat megleptem valami luxuscikkel… rögtön értelmet nyertek azok a fura ábrázatok is!!! Ihhihhí… :))) Vörösödött is kínomban a fejem rendesen, és csak azon imádkoztam, hogy elevenen kijussak onnan. Talán az akkoriban elég marcona külsőm és tekintetem mentett meg. Valószínűleg azt hitték, hogy provokálok, vagy talán hogy dühöngőre vált az elmebeteg, ha megkérdezik, hogy pl. „Mégis mi a büdös lószart csinálsz?!” Kollégám szerint – neki csak odakint mondtam el – meg annyira meglepődhettek, hogy szóhoz se jutottak, esetleg keresni kezdték a kandi kamerát…
Na mindegy, végül is nem koncolt fel a vállalkozók közössége, pedig ez jó alkalom lett volna. Szívesen mondanám, hogy soha vissza nem térő, de leszek én még hülye :)
Emlékszem pár dologra, amit vettem, pl. egy hiperszájz zacskó pisztáciára meg egy sajtolt fémtálra. A pisztáciát sajnos kényszeresen eszem, amíg látom, úgyhogy még aznap szétment tőle a nyelvem és az ujjaim hegye, de a tál még ma is megvan :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.