3. anekdota: Távfűtés

Na, ezen is jókat szoktunk röhögni, ha szóba jön valahogy:
Panel, gimis korszak. Nem indult még be a távfûtés, de nagyon hideg volt, annyira, hogy el se tudtam aludni, úgy fázott a két kezem. A lábammal nem volt gond, zoknit húztam, de a kezem, az fázott. Adódott a megoldás: egyik kezemet a seggemhez hátra, másikat tökömhöz elõre, máris nem fázik, ihaj, elaludtam.
Reggel anyám úgy ébresztett – soha azelõtt ilyet nem tett, na de utána se –, hogy egy hirtelen mozdulattal lerántotta rólam a paplant, és azt mondta nagy vígan, hogy „Jó reggelt, kisfiam!” Aztán igen döbbent arccal, de azért még a kezdeti vígság nyomaival a hangjában folytatta: „Hát te mit csinálsz?!” Visszaejtette rám a takarót, majd gyorsan kiment a szobából. Reggelinél inkább meg se próbáltam neki megmagyarázni, hogy semmit... :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.