4. anekdota: Performansz

Ez egy tanulságos kis sörkorcsolya lesz: Téli, késő délután, már sötét van, no meg latyak. A Blaha sarkán, a körúti zebra két oldalán tömörül a nép többes sorokban, de én nagyon mennék, mert a túloldalon épp beáll a villamos. Futok át, arccal persze az érkező autók felé: még kívül vannak a veszélyzónán.
Ekkor váratlanul nagyot csattanok szellemi tükörképemen, ugyanis indult egy barom a túloldalról is, és ő se a lába elé nézett. Szerencsére nem estünk el az úttest közepén, de az autók sebesen közelednek, úgyhogy rövid párbeszéd után („-Hülye fasz!!! / -Kurva élet!!!”) sikeresen pályára állítjuk egymást és rést ütünk a túloldali, tapsoló sorokon…
El is üthettek volna, de én csak azon igyekszem vörös fejjel, hogy feljussak a villamosra, ami evakuál ebből a kiváló szituációból.
Sose feledd: Mindig jöhet egy másik idióta. Ebben az esetben a hullámok nem oltották ki egymást, de a természetes szelekció is tud kettőt egy csapásra, szóval csak óvatosan.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.