Van egy kolléga-barátom, akivel szoktunk segíteni egymásnak, pl. pakoljuk egymás cuccát, ha költözés van, meg ilyenek. Ilyenkor persze sör formájában ölt testet a hála, szívesen segít az ember, jó a hangulat. Akkoriban a Népszínház utca egyik oldalágában laktam, ő meg épp oda költözött a közelbe. Volt pár vicces momentum, amikor segítettünk cuccolni a bútort:
A szomszéd lakásban ugatott a kutya, a kutyára meg egy nő, hogy azt mondja: "Kussoljá' má'! Tele van veled a gatyám!!" :)) Na, ezt így még sose hallottam :) Ahonnan meg elköltöztek, egy hatvanvalahány éves öregasszony követelte ordítva a férjét egy ötvenvalahanyas bombázótól, amikor pakoltunk :)) Azt hittem, beszarok, olyan jó kis műsor volt :) A legjobbat persze a végére hagyta a Rendező: Beszélgetünk a bútorszállító munkásokkal, kérdezem az egyiket, hogy
-És amikor ilyen irdatlan, kétajtós, tömörfa szekrényeket kell emeleti lakásba felvinni, akkor azért ugye csigát használnak?
-Igen. Én vagyok a csiga.
:DDD Szóval nincs semmiféle kötélhúzás a melósok és a szekrény között az ablakon át, hanem felrakják az évek alatt specializálódott izomzatú és testfelépítésű ember hátára a bútort, az meg felviszi. Ennek hallatán azért megemelődött a nem létező kalapom, és azóta mesélem, hogy „…Igen. Én vagyok a csiga.” :)

A bejegyzés trackback címe:

https://sorjaror.blog.hu/api/trackback/id/tr351304553

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása