Hát ennek is megvan már jó pár éve: Egy nyáron kollégák társaságában felmentünk a hegyekbe pár napra. Az egyik csendesebb délelőttön megkértem a főnökömet, hogy vigyen ki kocsival egy olyan pár órás gyalogtúra távra az erdőbe, én meg majd az erdőn keresztül hazatalálok.
Gyakorolni akartam ugyanis a vadonatúj hajítóbaltámmal, méghozzá zavartalanul. Hetek óta vártam már az alkalomra, először próbáltam ki. Egész jól ment a dolog, de kb. tíz perc elteltével eltört a balta nyele, ami amúgy szintén fémből készült. Direkt ilyet vettem, hogy ez véletlenül se történhessen meg, de az anyaghiba lehetőségével nem számoltam… Kissé felbaszott hát az esemény, úgyhogy elő is halásztam a piát a hátizsákból, és elindultam visszafelé.
Snitt.
Egy búzamező szélén ébredek. Nem igazán tudom, mi van, de aztán derengeni kezdenek az események. A végén bizony elfáradtam egy falu határában :)
Amikor feltápászkodtam, olyan régi, fekete-fehér, kb. Rákosi-korbeli magyar filmes hangulatom támadt: süt a nap, búzamező, élmunkások is biztos vannak valahol. Én meg jól besétáltam a kocsmába, újból be és feltankoltam, aztán a falu túloldalán bevettem magam az erdőbe, és többször már nem aludtam el az üdülőig :)

(U.i.: A balta árát levásárolhattam, korrekt volt a bolt.)

A bejegyzés trackback címe:

https://sorjaror.blog.hu/api/trackback/id/tr241601852

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása