Ez az agárdi osztálykiránduláson történt, akkor jártunk ott először: Vodkanarancs volt a sláger, jó rejtőszíne miatt ugye üdítőnek tűnik a flakonban, és kellőképpen fejbe is kólint. Épp ezért az események sorrendje kissé szétzilálódott a fejemben, de az biztos, hogy éjszaka a szobatársammal kikommandóztunk a tópartra. Mivel ehhez egy idegen üdülőn is át kellett jutni, és a kaput zárva találtuk, megmásztuk a kerítést. Odaát nem túl sokáig időztünk, ennek a sötétben felhangzó, igen közeli ugatás szülte felismerés/tévképzet volt az oka, miszerint közeledik felénk az őrkutya.
Futás!!! Mivel most nem volt idő a korábbi, kiszámított mozdulatokra, a kerítés tetején futó szögesdrót egy veszélyes kilengés megállításakor kiválóan feltépte a tenyerem. Lemászás közben meg rátapostam a kilincsre, amitől viszont mégiscsak kinyílt a kapu, bassza meg :) Gyorsan visszacsuktuk a kutyától tartva, és rohanva távoztunk egy esetleges gondnoki balhé elől. Hús kilóg, az ugye kéznél lévő alkohollal fertőtlenítés + ragtapasz.
Ellógtunk kocsmába is, cimborám elmondása szerint zárórakor se bírtak kirakni, úgy elhasaltam az asztalon, szóval nem csoda, ha másnap kissé nehezen eszmélünk. Már mindenki a buszon van, amikor mágis sikerül. Egy lány jön szólni, hogy mi van már, de amikor meglátja a sátoros gatyámat, megszeppen és kimegy :D Hazafelé útba ejtjük Tokajt, az idő rövidsége miatt állat módjára iszunk, nincs lehetőségünk e nemes bort a hozzá méltó módon fogyasztani. A buszon ordas cefreszag, kísérő tanárnőnk hátra is jön megkérdezni, hogy „Mi is a pelikán másik neve?” Ekkor tanultam meg, hogy „Gödény”. Alig bírtam hazáig tartani a brunyát.
Otthon persze nem volt kedvem eldicsekedni a szögesdrótos sikertörténettel, úgyhogy este kézrejtegetés, reggel pedig feltéptem a félig behegedt sebet, hogy frissnek tűnjön, és ne kelljen magyarázkodni. Még ma is látszik a nyoma.