Pucicsiga imádott hangokat kiadni magából. Néhány hangsorozat különösen kedves a szívének. Például fogja magát, kinézi egy szám egyik sorát, és felül egy asztal tetejére, mondjuk mindjárt a Malibuban. Ezek után igencsak kitartóan tudja kántálni ezt az egyetlen sort, és dallam híján hangerővel jelzi, hogy most nem magában beszél, hanem dalolászik... Z egyébként egyáltalán nem tud énekelni, ha iszik. Van egy szám, ami úgy kezdődik, hogy "I am down on my knees". Z mindebből meg is jegyezte az első két szót, amit randomszerűen követtek az általa ismert angol alapszókincs elemei, pl.:
I am have yes no me,
I am you know it's blue
stb stb stb
Az elején legalább még rímeltek kb. a sorok, de utána már azt se. Értelem és dallam pedig sosem volt benne felfedezhető, ezért aztán X megfenyegette, hogy rokoni kapcsolatuknál fogva ő lesz az, aki elhallgattatja egy ökölcsapással. Pufferke persze nem érezte úgy, hogy pont a csúcson kéne otthagynia szólóénekesi karrierjét, ezért aztán újult erővel folytatta. X egy idő után elérkezettnek látta az időt a cselekvésre, Z kezdett is hátrálni előle. Belelépett egy ott heverő korhadt csónakba, ami kissé beszakadt alatta. Több se kellett: eltaknyolt. X természetesen egy újjal se nyúlt hozzá, ezért is röhögött mindenki Pucicsigán, amikor ott mutogatta az arcát, hogy a saját bátyja milyen kegyetlen állat, amiért behúzott neki egy akkorát, hogy hanyattesett tőle.
Y egyébként úgy lett Amstellmann, hogy egy este a bátyám a homlokára ragasztott egy Amstel címkét, ami nem látszott egy ideig a csuklyájától. Mikor lehúzta a csuklyát, mindenki jót röhögött meglepetésében, a szomszéd asztalnál ivó holland gyerekek is. Romantika meg úgy lett, hogy sose hagyta, hogy hozzáérjek a barátnőmhöz, folyton észrevette és szóvátette a legapróbb mozdulatokat is, a geci állatja :-) Ezen a hajnalon különben sokat röhögtünk T bácsin: Észrevettük, hogy egy ideje nem sokat szól, csak annyit, hogy „Ühüm”, azt is ritkán. Egyszer csak hangos koppanással lefejelte a padot, úgy is maradt. Felkeltettük és felajánlottuk, hogy elkisérjük a sátorba, de ő maradni akart, és egy idő után újból lefejelte az asztalt, amitől a szemüvege úgy állt rajta, mint egy elvert kisiskoláson :-) A hasonlat S-től származik, aki – mivel már régen voltunk hosszabb ideig együtt vele – olyan beszólásokkal röhögtetett meg minket folyton, amiket nem ismertünk. Az utolsó napon elkezdett udvarolni egy pultoscsajnak, vagy tíz adag tonikot ivott meg, hogy legyen miért ott ülnie :-) Pucicsiga eközben ismét igénytelenkedett egy jót, utolsó öt forintján vett egy fél szódát és beleöntötte a sörbe, hogy több legyen. A csaj nem akarta elfogadni az öt forintot, de Pucicsiga hajthatatlan maradt, és rendezte a Pitiáner névhez méltó számlát.
Z agytérfogata, mint mindnyájunké, ismét csökkent egy picit, amire ékes bizonyítékot szolgáltat az is, hogy: bátyám épp egy kismotoros repülőgép magas üzemanyagköltségeiről beszélt, mikor úgy döntöttem, szabadjára engedem kicsit a fantáziámat:
-Ugyan már, ezek a kis gépek, persze nem a Boeingek, szóval ezek a kis gépek manapság már repülés közben választják ki a levegőből az üzemanyagot, így nem fogyasztanak semmit.
-Ja - erősítette meg Z készségesen az állítást, de aztán úgy négy másodperces fázissal lemaradt agya mégiscsak működésbe lépett, minek következtében felbődült, valahogy így: "Miiiiiiiii???!?!?!?" Ezt mindenki nagyon szórakoztatónak találta :-)