Dolgozol, elérsz valamit, és akkor te is mehetsz a többiekkel külföldre, már ha olyan helyen vagy. Ha szerencséd van, remek fickók vesznek körül, akik szeretik a sört, nem afféle sült hal népség. Van hát kivel pusztítani a kötelező napi programok után: a többiek mértékkel, én viszont már saját magamat is, mert a külföld mindig új kupakú söröket tartogat számomra, és a gyűjtőszenvedély mohóvá tesz. Többször is volt szerencsém ilyen kiküldetésen részt venni, az egyik így festett számomra a sör szempontjából:

Kedd: Salzburg, 7 liter sör, ebből 4 egy nagyon jó helyen, az Augustiner Sörcsarnokban – igen, az ott a fotón én vagyok :) Apátsági tulajdon; a csuhások amúgy is sokat tettek a sörért, de ez itt maga A Sör Temploma, komoly fegyvertény. Sajnos a pincér látva, hogy külföldiek vagyunk, sunyulni próbált a saját szakállára, de kivédtük. A sört egyenesen a hordóból, literes, puritán kerámiakorsóban kapod, amit meg is lehet venni. Berúgni – talán a változatos sörkorcsolyák miatt – nem sikerült, viszont hosszú volt a nap, úgyhogy egyszer csak elaludtam :) Mindezek előtt egyébként hógolyóztunk, és főnököm hagyományát követve ketten lábat mostunk a folyóban. Az osztrákok persze nem értik az ilyesmit, sótlan egy nép :)
Szerda: úton-útfélen 7 üveg sör, közben adolfka sasfészke. Az egyik kolléga akkora, fél napig tartogatott sörfost rottyantott a budijába, hogy utána – és a szagok elől menekülve – inkább csak szarfészeknek hívtuk :) Berúgni nem sikerül, a rátöltögetés módszere ma nem használ.
Csütörtök: Hannover, 14 korsó/üveg sör, szálláson ivás, de a házinéni végül beszólt, hogy késő van, abba kéne hagyni, így a hatás megint elmarad. A németek káposztával üzemelnek meg csülökkel, ami jó, de eléggé faarcúak amúgy.
Péntek: 7 liter sör, ebből 4 a Paulaner nevű remek kocsmában. Török a tulaj, az „Egészségedre!” úgy van náluk, hogy „Serefe!”, de még így sincs berúgás.
Szombat: 13 korsó sör. Ahogy évről-évre, most is a pilzeni gyárkocsmában kötöttünk ki, más városba időhiány miatt nem tudtunk elnézni. Sose fordult még elő ezen a kiváló helyen, de ezúttal itt is át akart vágni a két pincérficsúr 4 korsóval, csak hát számoltuk. Pedig simán kifizettünk volna ennél többet is borravalónak... Kértünk számlát, ami alapján utólag reklamáltunk, és bocsánatot is kértek tőlünk levélben. Na mindegy, a kedvünket ez akkor eléggé elbaszta, így nem lehet zárni a napot, úgyhogy egy másik helyen folytattuk, de amikor már épp kezdtem vidám hangulatba kerülni, beütött a záróra: haza és alvás... A csehek szimpatikus nép, ezt minden alkalommal megállapítom.
Vasárnap: a hazaúton csak 5 üveg tartalma csusszan le – nem lehet többet, mert már így is főleg az én vizelgetéseim miatt állunk meg –, viszont a szláv Tesco-ban rengeteg ismeretlen, új kupakú sört vásárolok, úgyhogy a megérkezés örömére neki is látok a kb. két szakadj-meg-szatyornyi zsákmánynak:)

Szóval így telt el egy hét folyamatos alkoholmámorban, de berúgás nélkül. Ebből is látszik, hogy a szervezet képes hozzászokni az alkoholhoz, ami viszont nem egy jó dolog. A pénztárca számára egy horror, és fennáll az alkoholizmus felé sodródás veszélye is. Nyilván nem árt néha egy kis pihenő, no de erről majd legközelebb!