Kb. öt éve előre kitervelt ivászatba fogtunk a Sportszigeten pár hasonszőrű fickóval, akik arról híresek, hogy tudnak inni, és ilyenkor vicces dolgok történnek velük. Az egyikkel úgy gondoltuk, hogy a sörözésből komolyabb berúgás nem fog kisülni, úgyhogy kerestünk egy kocsmát. Ittunk valamit, aztán a csaposlány rájött, hogy nekünk itt a berúgás a cél, és kevert számunkra valami bonyolultat. Láttuk, hogy odafigyel, komolyan veszi a receptet, el is tartott egy ideig, míg elkészült, de megérte: a tetején még egy kupica is úszott, benne valami töménnyel. Ha jól emlékszem, 800 Ft-ot kért korsójáért. Na, ezt megittuk, és utána se kép, se hang. Másnap felhívtam a srácot, hogy meddig emlékszik, hát ugyaneddig. Kiiszom a kotyvalékot, leteszem a pultra az üres korsót, és itt a szalag vége – nála pontosan ugyanígy. Kezdtem ráébredni, hogy ez tényleg Az volt!
Sose tudhatja az ember, mikor mosolyog rá a szerencse. Hallottam már erről a legendás receptről, az Utolsó, avagy Gyilkos Lépés koktélról, hittem is benne, meg nem is. Keringtek például történetek egy kocsmáról, ahol ismerték a receptet: Egy srác kipróbálta a piát, majd elbúcsúzott, a csapos meg utána küldte a haverjait, hogy nem jut majd messzire, s valóban, úgy hozták vissza, mert útközben eldőlt. A kocsma, mire oda jutottam, hogy elmegyek a receptért, már bezárt. És akkor most tessék! A szőke, hosszú hajú lány azt mondta, hogy strapabíró szervezetnek teljesen tiszta kezdőállapot esetén is max. három adag kell, hogy vége legyen. Ez is megfelelt a korábban hallottaknak! Nekünk az előzmények miatt csak egy kellett, viszont mindketten hülyeségeket csináltunk tőle eldőlés helyett, ami furcsa, de egységes hatás:
A sráccal ugyanis az történt, hogy hazaért. Arra a bevágásra emlékszik, hogy a ház előtt bunyózni akart a taxissal, aki erről lebeszélte. Felment a lakásba, oda állítólag már letolt gatyával érkezett. Aztán levetkőzött és rádőlt az ágy közepére, majd horkolva aludt. Két óra múlva felébresztette a körhintás bácsi, úgyhogy irány okádni az erkélyre, pedig már ezer éve nem hányt. Üvöltve öklendezés, hosszan. Matéria a virágcserépbe. A szemben lévő tízemeletesben sorra gyúltak a fények, a barátnője meg próbálta beráncigálni a lakásba. Nem ment neki. Kb. húsz perc után lett vége a műsornak, ment vissza aludni.
Velem akkori barátnőm szerint az volt, hogy felhívtam, hogy a Móriczon vagyok, de kiderült, hogy az mégis inkább a Keleti. Épp átmásztam valami munkagépen, volt is gépolaj-szag rendesen. Aztán hazaérve közöltem vele, kurva nagy szerencséje van, mert idegen lények befolyása alá került, de én megmentettem. Nem bírta röhögés nélkül, így hát duzzogóra váltottam, és nem mondtam el a teljes történetet. Álmomból felriadva pedig mondtam pár latin szót is, amihez ezúton is gratulálok magamnak :)
Szóval hatott! Két hét múlva, hét sör után, hogy kellően hasonlatos legyek az előző tesztállapothoz, megpróbáltam újrajátszani az eseményeket.
Sajnálattal közlöm, hogy csúnyán elkéstem. A lány már kilépett. Aki helyette volt, becsületére legyen mondva, megpróbálkozott összehozni egy másik terminátort, de nem jött neki össze. Sokkal drágább volt, és nem is hatott eléggé, pedig mindenféle feles volt benne. Nem is hallott még úszó stampós poharas búvárpiáról, ha nem vagyok elég meggyőző, el se hiszi, hogy elődje márpedig ilyet szolgált fel nekünk. Kénytelen-kelletlen ráittam még egy pohár bort meg egy korsó baksört, mert a múltkoriban emlékszem, volt sör meg bor is – meg valami tejes likőr is, amiből „gusztán” kicsapta a fehérjét a többi. Próbáltam még ivócimborákat keríteni, de aztán végül is hazamentem, s bár az út részletei nem maradtak meg, a hatás meg sem közelítette azt az azonnali agylekapcs effektet.
Ha valaki tudja esetleg, hogyan készül ez a hírhedt mixtúra, kérem, kommentelje már be ide, mert se azelőtt, se azóta nem sikerült összefutnom vele. Tósztba foglalnám a nevét 100x is!!!