Végállomás Büfé nagyobb térképen való megjelenítése

Egyik buliból a másikba. Na, ez egy olyan kísérlet, ami nálam rendszeresen vállalhatatlan viselkedéssel végződik. Ha két helyszínesre terveztem a bulit, mert valami mondjuk egybeesett egy munkahelyi névnappal, vagy mert a baráti sörözést sem akartam kihagyni meg a koncertet se, akkor igen jó eséllyel érkeztem olyan állapotban a második helyszínre, amilyenben már el se kellett volna indulnom az elsőről.
Legutóbb pl. télen, egy klubkoncertre sikerült alkoholgőzökbe burkolózva megérkezni, meg nagykabátban, amit le se vettem, csak rogyadoztam és headbangeltem, miközben próbáltam nem elesni. A koncertről emlékek helyett csak egy benyomás maradt, hogy jó volt, meg azért vettem egy pólót. Egy cimbora mesélte utólag, hogy bizony én voltam az est bajnoka :)
Na, szóval egyszer, egy ilyen munkahelyi névnapon igen sokat ittam, sört és jagert, meg valami diólikőr jellegű csodát, amitől szolidan a markomba hánytam :)) Utána irány a Zöld Pardon, de nem engedtek be a biztonsági őrök, olyan részeg voltam. Mondták, hogy pihenjek egy órát, erre pihentem öt percet, felvettem a kapucnis felsőmet, hátha nem ismernek fel... :D Mosolyogva mondták, hogy hát ez még mindig nem nyert :))) Hát, az akkori barátnőmnek sikerült végre bemutatnom, milyen egy igazi berúgás… Szinuszos járás, kérdőjelben állás, artikulálatlan beszéd… "Tegyél fel nekem kérdéseket, mindenre válaszolok! És akkor fényt deríthetünk arra, hogy igenis józan vagyok!"… "Most utálsz?" + ártatlan bociszemek… :)) Szóval elég szánalmas lehettem, mondta is, hogy legközelebb munkahelyi névnap estéjére nem tervezünk semmiféle programot. Bár, ha úgy vesszük, végül is jól sült el minden, csak a sípcsontomon keletkezett valahogy egy seb, mindössze ennyivel megúsztam :)
És akkor jöjjön egy emlékezetes eset, azonos alapmotívummal: Megbeszéltük pár cimborával, hogy lemegyünk este a Tekébe. Vérszerződéses mesehősünket nekem kellett volna felhívnom 9 körül, miután elindultam a munkahelyi névnapról, hogy mehet a kocsmába, mert én is mindjárt ott vagyok. 10-ig várt, próbált hívni, de nem vettem fel, gondolta, hátha lenn vagyok már mégis, úgyhogy lejött. Veszi a sört, keres engem, majd észreveszi a kerthelyiségben a többieket, akik éppen indulni készülnek. Látja, pakolásznak, de valamiért a székeket is, meg az asztalról a dolgokat. Aztán elvették a helyéről az asztalt, ami alatt, na, ki aludt?… :)) Meglepődött, mire felvilágosították, hogy lejöttem, megittam fél sört, aztán egy „Gágágá!!!” kiáltással bevetődtem az asztal alá, és ott is maradtam a továbbiakban.
Ezután felkeltettek, hazamentem, kedves barátom meg berúgott legalább, ha már ott volt :)